Összefonódás 2014

A PTE Művészeti Kar Doktori Iskola kutatási területei között többek közt fellelhető a művészet és a társadalmi környezet viszonyáról és a változó művészetfelfogásról való gondolkodás is.

A Colin Foster által vezetett kutatócsoport, mely a valóságos és virtuális terek viszonyát kutatja, 2014. júliusában természetművészeti workshopot szervezett Bikfalván a NAPtelep Természetművészeti Műhely közreműködésével (Háromszék, Románia), ahol a különböző művészeti ágakat képviselő doktorandusz hallgatók, és néhány, a témához kapcsolódó vendégművész, helyspecifikus műveket hozott létre, azokat gondosan beillesztve a tájba, illetve a lakott környezetbe.

A helyspecifikus kifejezés itt többféleképpen értelmezhető. Egyrészt jelenti azt, hogy az alkotó kapcsolódik művével a helyi természet adottságaihoz, a természet által adott forrásokhoz. Ez jelenti egyebek közt a helybeli anyagok használatát, vagy az ökológiai adottságok kiaknázását. Másrészt jelenti azt is, hogy a művek – illetve az alkotói folyamatok miképp kapcsolódnak a helyi kulturális vagy történelmi adottságokhoz, mint például a helyi szokások, a mindennapi élet történései, a helyi társadalmi, egzisztenciális, ökológiai stb. problémák. Ezeken túl jó alkalom adódik arra is, hogy reflektálni lehessen a személyes illetve adott személyekhez kötött tapasztalatokra. A legfontosabb mindenképpen az, hogy láttassuk, hogy az adott tér (környezet), az idő és emberhez kötött reflexiók hogyan fonódnak össze az alkotásban.

A részvevő alkotók különböző művészeti ágakból (festészet, szobrászat, grafika, akció-művészet, zene) érkeztek. Néhányuknak volt már tapasztalata a természetművészettel, másoknak egy teljesen új, ismeretlen terep nyílt ily módon az alkotásra. Így az alkotók a saját formanyelvükhöz, illetve eddigi művészeti eredményikhez voltak jobbára hűek. Volt, aki alkotásával beavatkozott a természeti környezetbe és volt, aki a természetet emelte be a műveibe. Születtek olyan művek, amelyek állandó jelleggel részei maradnak a falusi környezetnek, de olyanok is, amelyek idővel természetes módon eltűnnek majd.

A workshop helyszíne Bikfalva, a háromszéki kis falu volt, közel a természethez, a művészi feladat az adott környezethez való viszonyulásról szólt.

De mi a helyzet az urbán környezettel? Jelen kiállítás célkitűzése a fent említetteken túl ezen kérdés körbejárása is. A falusi ember együtt éli életét a természettel, míg a városlakó egy teljesen más fizikai környezettel van körülvéve. Szándékaink szerint a tárlat megmutatja, hogyan tudnak az alkotók beavatkozni az őket körbevevő környezetbe, ily módon megfogalmazni az alkotó ember pozícióját, egy lehetséges nézőpontot a természetben vagy a városi környezetben, hogyan hathat a természet az alkotóra vagy vissza. Ez a beavatkozás lehet romantikus, idilli, de lehet kritikus is, reflektálva a fenntartható fejlődésre, illetve a környezetvédelemre. A nézőpont lehet személyes vagy kollektív (társadalmi, vallási, nemzeti) – tradicionális vagy progresszív, stb. Ugyanakkor – lévén hogy részben digitálizált világban élünk – a kiállított műtárgyak lehetnek reálisak, ugyanakkor lehetnek lenyomatok, dokumentáció jelleggel, de akár virtuálisak is.

A kiállítás szándéka tehát ezekre az összefüggésekre rávilágítani – megmutatni napi kapcsolatunk a természettel, a környezetünkkel – több alkotó szemszögéből. Alapvetően olyan művek szerepelnek a tárlaton, amelyek a 2014 júliusában tartott III. Bikfalvai NAPtelepen jöttek létre, amely virtuális és valódi terekről szól – de olyanok is, amelyek önálló belső indíttatásból születettek az elmúlt években a doktori iskola kötelékében.

Az összefonódás – ami a kiállítás címében szerepel – nem csak művészet és környezet kapcsolatára reflektál tehát, hanem azok nemzeti vagy lokális színezetére (a couleur locale-ra), és azon különböző nyelvezetekre is, amelyeken jelen művészeti ágak és azok alkotói megszólalnak.

Bízunk benne, hogy egy színes és változó, sőt néhol összefont kiállítást tudunk prezentálni.

Kiállító művészek: a bikfalvi (RO) NAP telep III. természetművészeti workshop részvevői (Colin Foster, John K. Grande (CAN), Beöthy Balázs, Bicskey László, Botka Ildikó, Faluvégi Tünde(RO), Komjáthy Máté, Koter Vilmos (RO), Nagy Tamás, Nemes Zsuzsa, Péter Alpár, Szabó Klarissza Médea, Szántó István, Szigeti Gábor Csongor, valamint a doktori iskola néhány, a témával foglalkozó volt és jelenlegi hallgatója: Boros Miklós János, Farkas Imre, Fodor Pál, Horváth Erzsébet, Krámli Márta, Losonczy István, Lukács József (Joka), Palatinus Dóra, Rezsonya Katalin, Tóth Attila, Tóth Veronika, Tóth Zsuzsa, Varga Ferenc, Varga Gabi és Varga Tünde