Szabad/Idő

Michael Houllebecq Egy sziget lehetősége című könyvében a távoli jövőben élő főszereplő úgy dönt, hogy minden kapcsolatot megszakít embertársaival, és az egyenlítő körüli meleg, kiegyensúlyozott időben csak egy, a lét elfogadásában feloldott időtöltésben tölti napjait, ahol a változatosságot a felhők mozgásának és a nap járásának megfigyelése jelenti csupán.

E nem vallási alapokon, pusztán az emberi kommunikáció kötöttsége alól magát kivonó egyéni döntéssel szemben Dave Eggers, ma Európában és Amerikában nagyon sokat vitatott könyve, A Kör főszereplője teljesen más konklúzióra jut az idő eltöltésével kapcsolatban. Mae, szintén szabad akaratából és munkahelye iránti elkötelezettségből ébrenléti idejének száz százalékát a net alapú közösségi kapcsolattartásnak és saját életének korlátok nélküli megosztásának szenteli. Bár ez utóbbi áldozat is lehet az előző példához képest, mégsem az, mert mindkettő az idővel való rendelkezést, mint szabad döntést értelmezi, amely akár negatív, akár pozitív értelemben, de egy társadalmi viszonyrendszerben találja meg a célját.

Az ICA-D Szabad/Idő című kiállítása, mely a gyűjtemény teljesen új szempontú bemutatását jelenti, e két szélsőség, a végletes elzárkózás és befelé fordulás, és a feltétel nélküli önátadás között keresi a szabadidő értelmezésének és eltöltésének művészetben megjelenő példáit. A művek e két jövőképhez képest szinte romantikusan idézik fel azokat a mai lehetőségeket, amelyek a pihenés, a sport, a kikapcsolódás, és az önművelés képi megjelenítésein keresztül értelmezik azt a tevékenységet, aminek a meghatározása szubjektív, mert mindig az egyén habitusához kapcsolódik.

Pedig a munkavégzés utáni hollétünk is meghatározza a szabadidőt. Az otthon, a városi környezet vagy a természet, és akikkel az időt töltjük, legyen az gyerekünk vagy más kapcsolatunk, sokat mond a szabadidő jellegéről és tartalmáról. A bemutatott művek a legkülönbözőbb aspektusból szólnak hozzá a kérdéshez rendszerint úgy, hogy alkotóik célja nem az, hogy a szabadidő fogalmát határozzák meg, hanem hogy az emberi lét pozitív oldaláról szóljanak, ami akár a játékosság, akár a közvetlen környezet, akár a mindennapi otthoni tevékenység monotóniájának öröme, vagy a tárgyak iránti vonzalom is lehet.

A kiállítás tematikájának ötletét a Kortárs Művészeti Intézet Éjszakai Átszálló című programjára készített Free time! című secco adta, amit a Secco & Fresh KO csoport (Keresztesi Botond, Szigeti Árpád) készített a volt Uitz Terem utca felőli frontjára.

A mű egy 1919-es Uitz Béla plakát (Vörös katonák előre!) átirata, amelyen az alakok puskákkal a vállukon vonulva láthatók. E plakát újraértelmezésében a szereplők tandembiciklin ülnek szabadidős eszközökkel a kezükben, de a megjelenítés utal az eredeti alkotás korára és szellemiségére is, például azzal, hogy az első alak pulóverén megjelenik egy Kassák Lajos féle képarchitektúra.

A Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményéből most bemutatásra kerülő munkák a kilencvenes évek elejétől napjainkig a legkülönbözőbb médiumok, felfogásmódok és technikák használatában mutatnak egy olyan közös „nevezőt”, tematikus megközelítést, ami a művészeti stílusok párhuzamosságán túl nem szól másról, mint a művészek saját életükre adott reflexiójáról és vallomásukról arról, hogy mi az, amit az életben a kötelességvállalás mellett legőszintébben élveznek és szeretnek.

Kiállító művészek: Ádám Zoltán, Barakonyi Zsombor, Benczúr Emese, Beöthy Balázs-Németh Hajnal, Böröcz András, Bozsó András, Braun András, Eperjesi Ágnes, Friedrich Ferenc, Gábor Imre, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Kaszás Tamás, Koronczi Endre, Kupcsik Adrián, Lakner Antal, Nemes Csaba, Németh Ilona, secco & freshk.o. csoport (Keresztesi Botond, Szigeti Árpád), ROHO Rohonczi István, SI-LA-GI, Szabó Benke Róbert, Szabó Sarolta, Szil István és Szűcs Attila.