A mi Holokausztunk

A kiállítás központi kérdése az, hogy mi lehet korosztályunk – a 35 év alatti képzőművészek – vagyis a Holokauszt utáni harmadik generáció szerepe a trauma feldolgozásában.

A Holokauszt első generációjához ­– annak átélőihez – és az 1945 után született második generációhoz képest ez az a korosztály, akik a rendszerváltás körül élték gyermekkorukat, a Holokausztot, mint eseménysort másképp ismerjük, mint a minket megelőző generációk.

A mi Holokauszt-emlékezetünk egy harmadkézbeli ismereten alapul, nagyszüleink elbeszéléseiből, valamint az azóta született képi és médiareprezentációból áll össze.

Nemcsak a trauma után vagyunk 70 évvel, hanem az elsődleges-emlékezet után is. Fontos szempont az is, hogy hogyan szól hozzá a mindenkori kortárs művészet a generációkon átívelő traumához.

A projekt célja ennek megértéséhez és feldolgozásához kapcsolodó művek létrehozása. Az emlékezés műfajának széles spektrumát, a társadalmi, politikai, személyes és családtörténeti nézőpontokat egyaránt célunk megjeleníteni.

Erre és az ehhez kapcsolodó a kiállítást megelőző workshop-sorozatra reflektálva készült munkákat mutatjuk be.