Megannyi nyom utal azok közelségére, akik egy geometrikus formát egy ideológiához rendelnek, vagy egy kitalált történettel moralizálnak, olykor históriát kanyarítanak belőle – vagyis azokéra, akik mellett a bölcs rezzenéstelen arccal elsétált. A mechanikus virágként nyiladozó exszimbólumok, a tanulság terhétől megszabaduló állatfigurák világában rejtőző emberről („az” emberről) azonban első pillanatban csak annyi állítható teljes bizonyossággal, hogy kiváló a humorérzéke.
Szalay Péter a 2010-es, pécsi szobrászművészeket bemutató Bizalom után másodszor állít ki az ICA-D-ben, ezúttal önállóan. Az Embert keresek című tárlat kinetikus szobrain, objektjeiben, installációiban és festményein gyermeki hozzáállással, gátlástalanul üresíti ki a jelképeket, mossa össze a természeti jelenségeket az ideológiákkal, melyek után letagadhatatlanul kiütközik, hogy milyen egészségtelen minden beszélni képes állat számára, ha annyira politikától átszőtt a léte, mint ma a mienk.