Ez a gondolat motiválta a Magyar Művészeti Akadémiát, hogy a 2013-ban tulajdonába átadott Műcsarnokban újra meghonosítsa a nemzeti szalonokat. Az egymást követő kiállítások az építőművészet, a képzőművészet, a média- és fotóművészet, illetve a tervező- és iparművészet átfogó bemutatására vállalkoznak. A klasszikus párizsi szalontól eltérően a budapesti nem követi a beadás-zsűrizés hajdani gyakorlatát. Nem is igen tehetné. Csak a képzőművészetet hozva föl példaként: ma a Kárpát-medencében több ezerre tehető a színvonalas alkotómunkát folytató festők, szobrászok, grafikusok száma. Így a Nemzeti Szalonokat felkért kurátorok, egy-egy szakterület szakértői állítják össze tudásuk, sok évtizedes tapasztalatuk alapján gondolatilag legalábbis a teljesség igényével.
A 2015. évi Nemzeti Szalon 207 alkotóval az elmúlt tíz esztendő magyar képzőművészetének áttekintésére vállalkozik. Kurátora N. Mészáros Júlia, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum művészettörténésze, aki kiállítások hosszú sorának megszervezésével, s egy nemzetközi grafikai biennále kezdeményezésével bizonyította már tájékozottságát, szakmai rátermettségét.
A Műcsarnok a 2014-ben megrendezett, több mint húszezer nézőt számláló építészeti szalonja után 2015-ben Itt és most című kiállításával, képzőművészetünk több területén az ezredforduló utáni rövid időszak releváns jelenségeit, jellemző alkotásait és kevésbé ismert dimenzióit kívánja láttatni. Jelen kiállítás nem vállalkozik többre, minthogy új nézőpontot kínáljon e rövid időszak komplex egészhez mért, finom eltéréseinek az észleléséhez.
A kiállításhoz tartozik a Tár.hely elnevezésű, nyílt begyűjtésű netes mustra (M0-ás terem). Több mint hétszáz alkotó töltötte fel szakmai életrajzát és digitális képanyagát a Műcsarnok weboldalára. A kurátor munkáját segítő, és a nagyközönség számára a kiállítótérben, illetve a katalógusban a kiállítás tágabb kontextusát felvázoló gyűjtés felfogható egyfajta Salon des Indépendant-nak, független, zsűri nélküli szalonnak.