A kiállítás elkészítése kapcsán – már a Shakespeare idézet okán is – talán a method acting módszere áll legközelebb ahhoz a szemlélethez, amely Győrffy László munkáit meghatározza.
A kiállítási anyag a Várfok terét is figyelembe véve két nagyobb egységre oszlik: az egyik teremben az Apokalipszis témájával foglalkozó 7 fej 10 szarv 9 szem című rézkarcsorozat foglal helyet, amely nemcsak a Jelenések Könyvére utal, hanem különböző eszkatológikus hagyományok mentén főleg azokra a (képi) sztereotípiákra fókuszál a tömeg- és/vagy a horrorkultúra optikáján keresztül, amelyek a végítéletet a szórakoztatóipar részévé teszik. A nyomatok A hét főbűn korábbi lapjaihoz hasonlóan nem annyira a Jó és a Rossz harcát vizualizálják, hanem inkább abban a szürkezónában mozognak, amely a hibridek burjánzásának terepéül szolgál.
Ez a mutáns esztétika követhető nyomon a grafikákat kiegészítő szoborsorozaton is: a teljes Facefuck sorozat festett kerámiafejei a privát anatómia és a produktív (ön)destrukció együtthatóival illeszkednek a pusztulás programjába.
A másik terem törzsanyagát – a szobrok vitális és derűs színvilágához képest – komorabb tónusú és sajátosan installált olaj/vászon festmények teszik ki, amelyek egy olyan teremtéstörténetet visznek színre, amelyből nemcsak az ember hiányzik, de valójában maga a teremtő is. A Fekete szivárvány / A féreg beiktatása prehisztorikus és központ nélküli genezise a világ végét infantilizáló grafikákkal együtt egy történelmen túli és az időrendiséget felszámoló perspektívát vázol fel.