Az említett változatosság és letisztult következetesség forrása is az anyagokkal való, legközvetlenebb érzéki kapcsolat – a korai textiltől a papírmasszán, vízen, búzán át a fűig, fémig, majd a marhabélig –, az anyagokban megtestesülő természetes folyamatok, és az ugyanilyen természetes, azokkal azonos lényegű folyamat, a velük való művészi munka tárgyteremtő, megmutató konkrétsága és szimbolikussága.
Lovas Ilona munkáiban az érzéki-érzékelhető mivoltában jelenlévő, formált, érzett anyag önmaga absztrakciója is egyben – így is válik természetesen alkalmassá arra, hogy spirituális, szellemi tartalmak közvetlen megtapasztalás tárgyává váljanak általa. Ugyanezzel a természetességgel vezetik vissza más munkák a fotó és videó konkrét képiségében jelenlévő közös tapasztalatot a spiritualitáshoz, a szellemi tartalmak konkrét képekben való megjelenését a legalapvetőbb eredendő és mai kérdésekhez. Lovas művei ugyanakkor távolról sem illusztrációk, nem tételek vagy kérdések leképezései, hanem két világ, a spirituális-szellemi és az anyagi összekötésének, természetes átjárásának, egylénye-gűségének, sőt, azonosságának felmutatásai.