Az egész és a maradék

Képeim az utóbbi évben erősen megváltoztak. A festményeket egymásnak ellentmondó, esztétikai szempontból szándékosan összeegyeztethetetlen elemekből alakítom ki. Absztrakt képekről van szó, amelyeken – töredékszerűen – a figurális festészet elemei is feltűnnek. Az elemek ellentmondásossága ellenére megkísérlem, hogy a kompozíciók mégis egységes képpé váljanak a klasszikus európai festészet igényeinek megfelelően.

Nem montázsokról van szó tehát, nem a véletlen és a meglepetés játékáról. A képeken szemben álló elemek nem „egyenrangúak“. Az absztrakt elem azzal az igénnyel jelenik meg, hogy az EGESZET képviselje. A másik, TÖREDÉKszerű képelemnek csak a maradék szerepe jut, és integrálatlan marad.

Képeim azért változtak meg, mert azokra a változásokra és eltolódásokra szeretnék reagálni, amelyek az európai társadalmakban – különösképpen Magyarországon – mennek végbe. Ezek a változások valószínűleg mélyrehatóbbak, mint ahogy általában gondoljuk.

Az utóbbi tíz évben kiállításaimon főként olyan képeket mutattam be, amelyek nyilvánvaló és közvetlen politikai állásfoglalást képviseltek. Ugy képzelem, hogy „Az egész és a maradék“ is politikai festészet felmutatására irányuló kísérlet, de kevésbé direkt formában. Az esztétikai elem hangsúlyozásával, az absztrakt formák előtérbe kerülésével szélesebb értelemben, nyitottabban szeretném modellezni a helyzetet.

Birkás Ákos