A 80-as évek narrativitására reflektál, s azt beolvasztja a combined painting módszerébe. Képein a montázstechnika hatására párhuzamos univerzumok születnek, amik szintén a digitális világot juttatják eszünkbe. A hiány egyenrangú szereplője a képeinek. Az idő megáll, összemosódnak az idősíkok. Jelen, múlt és jövő, teljesség és üresség, Krúdy Szinbádja menekül és keres egyszerre. Erős hangulatiság lengi körül a dekadencia megfestett bálványait. A mindennapok hősei, a jövő elfeledettjei kelnek életre képein. A kor hangulatára jellemző üdítő, friss és elfogadó légkör átitatja Révész munkáit is. Szereplőit a hétköznapokból emeli ki, hogy az új közegbe helyezve jelentőséget nyerjenek. Eltérő minőségek, különböző világnézetek párhuzamosan vannak jelen, amelyek izgalmas ambivalenciát keltenek. Ezzel is egyfajta montázs jön létre, amely különböző világok között lebegteti szereplőit.
A melankolikus alakokat olyan szituációkban leshetjük meg, amelyek mintha az összes létező valóságot jelenítenék meg egyszerre. A hurrikánná alakult tábortűz mellett dohányzó nő, mintha egy nyitott könyvben ülne, de nem tudhatjuk, hogy a forgószél, a tűz vagy a könyvbe bújtatott ódon tükör fogja-e elnyelni a következő pillanatban. Illékony együttállások, egymásra épülő jelentésrétegek, szimultaneitás ejti rabul a nézőt, ahogy a festőt is magával ragadta. A képeken gyakran jelennek meg különböző női szerepek és ezek dilemmái, feldolgozásuk nehézsége, de nem maradnak el a mindennapok férfiképének ábrázolásai sem.
Kajos Rebeka