Életük sok tekintetben párhuzamos: mindketten nagypolgári családi háttérrel rendelkeztek, mindkettőjüket megérintette Kassák aktivizmusa, a háború után az új rendszerben először fontos pozíciókba kerültek, majd kiemelt-kiemelkedő alkotóként a hatalom vonzását és taszítását egyaránt megtapasztalták.
Barátságuk a húszas évekre nyúlik vissza, s az ötvenes évek elejének vitái idején sem szakad meg. 1956 augusztusában még együtt vendégeskednek közös barátjuknál, a filozófus Szilasi Vilmosnál, a svájci Brissagóban, néhány hónappal később azonban sorsuk élesen kettéválik.
Műveikben is tükröződő élethelyzetük talán sohasem mutat nagyobb távolságot, mint 1958-ban: Déry ekkor a forradalmi cselekményekért elítélve a börtönkórházban, ölébe tett füzetbe írja a G. A. úr X-ben című disztópikus regényét – a szerző eredeti szándéka szerint a mű címe Óra mutatók nélkül lett volna –, és reménye sincs arra, hogy műve valamikor megjelenjen Magyarországon. Bernáth pedig a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának falára készít hatalmas, reprezentatív, Budapestet ábrázoló képet.
Egyikük a bezártságot örökíti meg, a másik a szabad világnak festi a kádári Magyarország pannóját. Az egyik műben a por, a romhalmaz és az elviselhetetlen idő jelenik meg, a másikat alkotója úgy tervezte, hogy a brüsszeli kék eget tükrözze. Déry regényét 1964-ben kiadják, Bernáth festménye raktárba kerül; a két művész barátsága töretlen marad.
A két mű párhuzamaira és ellentmondásaira a Kiscelli Múzeum templomterében most egy kortárs művész világít rá. Gróf Ferenc az elmúlt évtizedben a Société Réaliste csoport tagjaként nyelvi és tipográfiai elemekből, statisztikákból, kartográfiai jelekből hozott létre különös eszközrendszert a társadalmi folyamatok vizsgálatára, a múlt és a jelen összefüggéseinek felmutatására. A csoport felbomlását követően a látásmód és a szemlélet megmarad, az elemzés középpontjában azonban egy-egy korábban létrejött mű, illetve a magyar képzőművészet és irodalom történetének metszete áll.
A képzőművészet mindig is élt a korábban létrehozott alkotások újrafeldolgozásának eszközével; a XX. század közepén alakult ki az „eltérítés” (détournement) fogalma, a század végén ebben a vonatkozásban újdonságot jelentett a művészi kisajátítás (appropriáció) és beavatkozás (intervenció) stratégiája. Gróf Ferenc a múzeumi gyűjteményből és az irodalomtörténetből emel ki egy-egy elemet, hogy azokat rá jellemző látásmóddal és eszközrendszerrel értelmezze újra.
A Bernáth-pannó az 1958-as világkiállítás óta először kerül nyilvánosság elé, a G. A. úr X-ben – amely néhány éve jelent meg újra utoljára – sorait az elmúlt évtizedekben alig idézték. Gróf installációiban a két mű jelentésrétegeit egymásra helyezve láttatja és olvastatja újra a múltat. A G. A. úr X-ben szövegei a kiállítótérben szubjektív válogatásban, Bernáth Aurél festményének egyes elemei pedig az eredeti logikát felülíró algoritmus szerint rendezve jelennek meg.
Rekonstrukció
A kiállítás részeként december 14-én a Bernáth-kép „rekonstrukciójára”, a képelemek eredeti rendjének helyreállítására is sor kerül. A kiállítás utolsó két hetében így a látogatók az egykor a brüsszeli pavilon falán bemutatott Budapest-pannót is megtekinthetik. A tárlathoz kapcsolódóan a korszakról, a művekről és a művészi beavatkozásról szóló kiadvány jelenik meg, amelyet szintén ezen a napon mutat be a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár.