Szóló inga

Turcsány Villő installációja Foucault közismert, a Föld forgásának és a Coriolis-erő hatásának szemléltetésére szolgáló ingájával szemben egy vizuális eszközökkel létrehozott zenei kompozíció, amely magába foglalja a teret is, amelyben megvalósul.

A művész által egyedileg megírt mozgása és meghatározott pályája a függesztési mechanika és programozott mozgatási rendszer eredményeképpen jön létre.

A mobil struktúra koreográfiáját szoftver vezérli, amely az installáció mozgásképének minden időpillanatát a konkrét befogadó térhez komponált ritmuskép szerint határozza meg, egyetlen nagy hangszerré változtatva a teret is.

A mobil a teljes teret játékba vonja, a folytonosan mozgó struktúra az idő érzékelését megváltoztató kompozícióként hat a nézőre – a reális időbeliség kereteit megszüntetve.

Ugyanakkor a térben helyet változtató látogató folyamatos nézőpontváltása közben az installáció folyton áthangolja a befogadó terét, átmeneti téri viszonyokat és az építészeti struktúrának a mozgással való együtthangzását létrehozva.

A koreografált mozgás hatását a motor-zümmögés és a kötélsurrogás mintegy „konkrét zene”-ként erősíti fel.

Mechantonikai mérnök munkatárs: Kovács Róbert phd kutató, Hasso-Plattner Institute, Berlin