Olyan időszakban vált hivatalossá, amikor maga a hivatalosság oszladozott, és jellemző módon akkor fejezte be tevékenységét, amikor az új status quo kialakult, az új hatalom megszilárdult. Akkoriban vált konformistává, amikor a politikai-művészeti konformizmus időlegesen ellehetetlenedett Magyarországon. Ezért a csoport konformizmusa teljesen más jellegű, mint amilyen Munkácsy Mihályé volt a kiegyezés után, vagy mint Pablo Picassóé a világháborús éveket követően. A Hejettes Szomlyazók pályája pontosan leképezi egy hatalmi rendszer felbomlását és az új hatalom megszilárdulását.
Az Új Budapest Galéria a csoport korai, földalatti és fél-nyilvános korszakát mutatja be a természeti környezetben, urbánus magánterekben, marginális művelődési házakban bemutatott alkalmi produkciókat és kiállításokat; a szamizdat módszerrel készült Világnézettségi Magazin számaitól a fémhulladékból összeállított Siralomház (Munkácsy Mihály nyomán) című szoborcsoportig, melyek a csoport emblematikus produkcióivá váltak.
Első kiállításukat Kisörspusztán rendezték, a másodikat a BME Bercsényi Kollégiumában, majd leköltöztek a Platón barlangjának nevezett légópincébe, hogy azután a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának a BTM-ben 1986 decemberében nyílt „éves kiállítására” álnéven becsempészett Siralomházzal robbanjanak be a művészeti köztudatba.
Ez a Munkácsy-parafrázis jelöli ki a Rügyfakadás végét, melynek folytatásaként júliustól látható a Ludwig Múzeumban a csoport intézményes keretek között létrejött műveinek szemléje A kopár szik sarja címmel. A két bemutató együtt az eddigi legátfogóbb áttekintése a Helyettes Szomlyazók pályafutásának.