Valahol Európában

Gaudiopolis, vagy „az öröm városa” egy gyermekköztársaság volt, melyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapított Budapesten, a második világháború után. Gaudipolis a háborút követő zűrzavaros időszakban sok száz gyerek otthona volt, akiknek súlyos traumákkal – szüleik, otthonuk elvesztésével – kellett megküzdeniük. Az „öröm városa” azonban nem csak fedelet biztosított ezeknek a gyerekeknek, hanem lehetőséget is kínált, hogy a „társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes, elméletileg képzett” ember váljon belőlük. Sztehlo vezetésével a gyermekotthon megvalósult utópiaként a remény, bizalom, együttérzés, nagylelkűség, felelősségvállalás, bátorság és gondoskodás szellemében működött egészen 1950-ben bekövetkezett államosításáig. A gyermekköztársaság történetét a Valahol Európában című film (1948, r.: Radványi Géza) dolgozta fel, melyben több, a közösséghez tartozó gyerek is szerepet kapott.

Az 1945 és 1949 közötti reményekkel és csalódásokkal teli időszakban még úgy tűnhetett, hogy valóban lehetséges létrehozni egy új, szabadabb, demokratikus világot. Gaudiopolis egyike volt azoknak a kisebb-nagyobb közösségeknek Magyarországon, amelyek megpróbálták a jövő társadalmát felépíteni. A kiállítás bemutatja Gaudipolis történetét, és mindazokat a kezdeményezéseket, amelyeket olyan egyének vagy kisebb csoportok lelkesedése, bátorsága és kitartása hívott életre, akik hittek egy jobb és igazságosabb társadalomban. Ezek az emberek meg akarták újítani az ország politikai, kulturális életét, meg akarták reformálni az oktatást, egy új országot akartak építeni – valahol Európában. És bár legtöbbjük elkötelezett baloldalinak tartotta magát, a kommunista hatalomátvétel után félre lettek állítva. A kiállítás korabeli dokumentumokon és kortárs műveken keresztül mutatja be a gyermekköztársaság mindennapjait, a második világháborút követő koalíciós időszak kontextusában.