Gazdálkodj okosan!

A képzőművészet gazdasági kontextusban való megjelenése és értelmezése a kortárs kultúra és politika fénytörésében számtalan lehetséges kérdést vet fel. A legtöbben talán ezt a területet kizárólag a művészet áru mivoltában látják manifesztálódni; abban, ahogy a művészet a profit-orientált galériák rendszerén keresztül kerül a piacra és biztosít (vagy gyakrabban nem) megélhetést az alkotók számára. A művészeti piac működése vagy adott esetben diszfunkcionalitása azonban csak egy szegmense ennek a területnek.

Ha először az intézményrendszer felől közelítjük a kérdést, akkor a for-profit szféra mellett nagyobb jelentőségű a non-profit képzőművészeti intézmények szerepe, ahol elsősorban a finanszírozás kérdései kerültek az utóbbi évtizedekben a középpontba. A művészet központi költségvetésből való finanszírozása részben (kultúr) politikai kérdés és gyakran válik heves viták tárgyává, gazdságpolitikai nézetektől függően. A művészet és a művészeti intézmények fenntartásának alternatíváit nagyon gyakran maguk a művészek modellezik véget nem érő ötletek gyakorlati megvalósítása során.

A művészeti piac és a finanszírozás mellett az utóbbi időben fókuszba került a művészi munka kérdése is. A termelés módja, valamint a munka természete általában és a művészi munka tartalma nagy változáson ment keresztül egyrészt a globalizáció, másrészt pedig a posztmodernizmus hatására. A művészet dematerializációja tovább csökkentette a művészi munka elismertségét és a művészeket nagy számban sodorta a prekariátus tagjai közé. A munkához szorosan kapcsolódva a szabadidő módozatai is átalakultak. Manapság leginkább az önkizsákmányolás határozza meg, hogy hogyan juthatunk a szabadidőnek nevezett árucikkhez.

A kiállítás címe részben utal egy ismert és népszerű társasjátékra, mely a szocializmus korának kedvelt időtöltése volt és amelyet a Monopoly ideológiailag elfogadható párdarabjaként alkottak meg az 1960-as években. De Gazdálkodj okosan! a címe a múzeum gyűjteményének egyik darabjának, a Hejettes Szomlyazók csoport nagyméretű installációjának is. Ez a mű természetesen a társasjátékot használja kiindulópontként és nagyítja fel óriási méretűvé úgy, hogy a játék ábráiból „realisztikus” – ám kissé naiv hangvételű – festmények keletkeznek.

A játékhoz hasonlóan a kiállítás is társas tevékenységként tekint a gazdaságra épp úgy, mint a művészetre még akkor is, ha a gazdasági élet szereplői ezt a területet egy pusztán matematikai képletek, vagy valószínűségek alapján működő területnek szeretnék láttatni. A gazdasági nyelvezet konkrét és metaforikus használata korábban sohasem látott mértékben határozza meg elképzeléseinket. Ugyanakkor paradox módon sohasem tűnt még a gazdaság a hétköznapi gondolkodás számára ennyire távolinak, érthetetlennek és átláthatatlannak.

Kiállító művészek: José Roberto Aguilar, Jurij Albert, Horst Antes, Bakos Gábor, Beöthy Balázs, Bori Bálint, Luchezar Boyadjiev, Rafał Bujnowski, Csákány István, Gia Edzgveradze, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Erdélyi Gábor, Fabricius Anna, Felsmann István, feLugossy László, Andreas Fogarasi, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Ion Grigorescu, Gulyás Gyula, Gyenis Tibor, Hajas Tibor, Hejettes Szomlyazók, Horváth Csaba Árpád és Sipos Eszter, Richard Ibghy and Marilou Lemmens, Bertram Jesdinsky, Kele Judit, Kis Varsó, Koronczi Endre, Ladik Katalin, Lakner Antal, Lakner László, Lőrinc Lilla, Nagy Kriszta, Krsto Papić, Sarkady Péter, Schiffer Pál, Sean Snyder, Daniel Spoerri, Mladen Stilinović, Sugár János, Szabó Dezső, Szarka Péter, Tibor Zsolt