Virtuóz technikai tudása ellenére azonban sosem elégedett meg a tradicionális formák kereteivel. Folyamatosan kísérletezett anyagokkal, eljárásokkal. Ennek eredményeként született meg 1966-ra két nagyszerű sorozata, a Pompei és Az este képei, melyekben szürreális képi világot teremtett egyedülálló gazdagságú felületekkel.
1970 körül Maurer azonban innen is továbblépett, mikor már nem a lemezre karcolt kép és annak míves nyomata érdekelte, hanem maga a lemez, mint a nyomhagyás tárgya és a nyomrögzítés ősi cselekvése. A hetvenes években kísérleti munkáival, a hordozó lemez formáit meggyűrve, áttörve, elmozdítva, a nyomhagyáshoz kapcsolódó cselekvéseket rögzítve a hazai konceptuális grafika alapvető munkáit hozta létre.
Olyan fogalmak kötődnek a nevéhez, mint az egymást követő mozgásfázisokat rögzítő „folyamatgrafika” vagy a művészi akciókat dokumentáló „akciógrafika”. Utóbbi jellegzetes típusa a „pedotípia”, ami lábnyomok által alkotott egyedi nyomat. Az újabb grafikái kapcsán felvetett elméleti kérdéseket a hetvenes években fotósorozatokon, fotogramokon, filmetűdökön, később festményein gondolta tovább.
A kiállítás csaknem száz mű bemutatásával nyújt reprezentatív válogatást Maurer Dóra grafikai életművéből. Megjelennek köztük a főiskolás évek sosem vagy csak ritkán látott darabjai, valamint a későbbi, konceptuális korszak kiemelkedő művei és sorozatai. A sokszorosított grafikákat az életmű egységében mutatja be a tárlat, kiegészítve azokat az azonos gondolatkörben fogant fotókkal, fotogrammokkal és filmekkel.