Szíj Kamilla kiállításának címe Fehér lyuk, amely az einsteini általános relativitáselméletben felvetett, majd csillagászati megfigyelésekkel is alátámasztott fekete lyuk ellentétére utal. Egyes, ma még nem bizonyított elméletek szerint, ha létezik olyan, az anyag összehúzódását okozó gravitációs erő, amely minden anyagot, fényt elnyel, feltételezhető ennek a folyamatnak a fordítottja is, ami egy fehér lyuk robbanása lehet: anyag bukkan elő a táguló univerzumhoz hasonló jelenséget eredményezve.
Ez a tézis nekünk, a világ fejlődésében bízó halandóknak, mindenképp szimpatikusabb, mint a mindent elnyelő fekete lyuk elmélete. Szíj Kamilla művei talán ezért is ragadják meg képzeletünket, hiszen ezt a kibomlást érezzük bennük is: egy motívum szisztematikus ismétléséből gyönyörűen kidolgozott rajzok, majd ezek összerendezéséből egész sorozatok állnak össze, hogy meghaladva a kritikus tömeget helyspecifikus installációvá váljanak, miközben sejtjük, hogy a művész gondolatban már túllépett a kiállító tereken és a végtelenbe építkezik.