Arany határok

A kultúrtörténet mindig kitüntetett figyelemmel kísérte ezt az átmeneti szakaszt, amit kamaszkornak nevezünk. A hossza, megítélése, előjele változatos utat járt be, minden pólust érintve: a romlatlan, tökéletes gyermekkorból vezet át a megalkuvó, tisztátalan felnőttkorba vagy éppen a tudatlan, egyszerű gyermekből lesz alatta egy szellemi és lelki erővel, képességekkel megáldott felnőtt? A hanyatlást készíti elő avagy egy progresszív állapot felé mutat?

A felnőtté válás kulturálisan meghatározott, így minden társadalom igyekszik kialakítani saját normáit arról, mi gyerekes, és mi felnőttes; mi férfias, és mi nőies; mi hasznos és mi haszontalan; mi előremutató és mi retrográd. Ezek a követési módok preskriptívek, és néha egy irányba mutatnak, néha pedig szembemennek globális trendekkel. A kategóriák, természetükből fakadóan, sztereotip módon írják elő a helyes boldogulás módját, hogy hogyan lehet valakiből megfelelő állampolgár, úgynevezett teljes tagja a társadalomnak. Az ellenállás és az elfogadás közötti egyensúly életben tartása az egyik legfőbb jellemzője ennek az életszakasznak.

A kamaszkort egy pszichológiai fejlődési szakaszként és egy társadalmi kategóriaként is számon tartjuk, melyet társadalmi intézmények és rituálék foglalnak keretbe [éppen ezért nehéz, sőt lehetetlen „veszteségek” nélkül lefordítani a youth culture kifejezést]. A szociális reprezentáció erősebben jellemzi, mint bármelyik megelőző vagy ezt követő életszakaszt: az öltözködés, választott beszédmód, zenei ízlés, szubkulturális hovatartozást jelentő elemek speciális jellemzőivel összhangban a fiatalok különböző eredetű stíluselemeket olvasztanak egybe és választanak szét – olykor tudatosan, olykor csupán mintákat követve.

A kiállítás körüljárja az önkifejezés különféle megjelenési módjait, a személyes autonómia és kulturális sokszínűség keresésének kérdését, a relatív elkülönülést és az ideiglenes, esetleges összetartozásokat a serdülőkorban és fiatal felnőttkorban, valamint az úgynevezett „jelentéstérképeket”, amelyeken keresztül az egyén társas lénnyé válik. Megjelenhet különféle formákban az önállóságra ösztönzés és az önmeghatározás? És vajon ez az új individualizmus megközelíthető nemek szerinti felosztásban? Milyen módon van kódolva a fiatalság szorongása, a „semmittevés esztétikája” és az útkeresés?

Kiállító művészek: Derek Ridgers, Fryd Frydendahl, Anna Grezelewska, Sian Davey, Slava Mogutin, Zuza Krajewska, Halász Dániel, Jörg Brüggeman, Alexandre Haefeli, Koleszár Adél, Barakonyi Szabolcs, David Meskhi, Gáldi Vinkó Andrea, Tóth Márton Emil