A konkrét poétikái

A konkrét, a geometrikus és a posztmodern művészet mint új tartalmak létrehozója

A festészetre vonatkoztatott, a huszadik század harmincas éveiben kialakult tartalmú konkrét megnevezés azzal az igénnyel lépett fel, hogy radikálisan megkülönböztesse magát az „absztrakt” fogalmától, mert a konkrét művészet tétje nem a szublimálás, a metaforizálás vagy a menekülés a valóságtól. A konkrét festészet maga akart új valóságot teremteni.

Ez az abszolút feltétel – a minden (irodalmi, zenei) hivatkozástól vagy (expresszív, introspektív) jellegtől megszabadított plasztikai teremtés – a század során olyan mozgalmakban alakult ki, mint az amerikai post-painterly abstraction vagy európai változatai (a Support/Surfaces csoport vagy később a neogeo). Mégpedig olyan festészet létrehozásával, amely olykor nagyon érzéki hatásokat ér el, de amely alapvetően a kreatív folyamat racionalizálásnak elvén alapult – és ez az elv érvényes a kiállításon bemutatott kortárs művészek munkáira is.

A geometria mint szabályozó elv: a huszadik századi avantgarde nyelveiben a geometria – a vonalak, felületek és kiterjedés a maga legtisztább formájában – a megérkezés, az úti cél volt. A jelen művészeit a geometria alakíthatósága és fluktuáló jelentései érdeklik, nem pedig a geometria mint megváltoztathatatlan végeredmény.

A ma művésze számára nagyon távol esik a művészet a modernitás komoly transzcendentális igényétől, a nagy elbeszéléstől. A posztmodern intellektuális reflexióként mutatkozik meg, és a modernitás elbeszélését meghaladó játékos tapasztalatként is.

Részt vevő művészek: Bernát András, Csató József, Erdődy József Attila, Kalas Zsuzsa, Molnár Zsolt, Nádler István, Nagy Barbara, Nagy Zsófi, Robitz Anikó, David Sutherland