Hajtogatott idő

Maurer Dóra lassan több mint négy évtizede készít képzőművészeti munkásságával párhuzamosan filmeket, ő az egyik leghatározottabb karakterű kísérleti filmes Magyarországon. Összes filmjében következetesen a saját kérdéseire akar választ kapni, nem akar „élményt nyújtani”, nem akarja „magát kifejezni”, sem pedig azt bemutatni, hogy „ő hogyan látja a valóságot”.

A környező valósággal egyébként ő is olyan bonyolultan egyéni kapcsolatban áll, mint bárki más – alkotó, vagy nem alkotó -, ő azonban saját bevallása szerint elsősorban arra akarja használni a kívülről jövő impulzusokat, hogy mintegy külső terepről kontrollálja saját útjának helyességét. Világos kapcsolatot, összefüggést mutatnak a képzőművészeti törekvések is, melyekből Maurer a filmjeit továbbfejlesztette.

A legfontosabb ebből a szempontból az eltolódás elvének sokoldalúmegjelenítése (rézkarcona nyomólemez fokozatos elváltoztatása, festményen az elemek fizikai értelemben történő helyváltoztatása, vagy fokozatosan módosuló elemekből szériák létrehozása, fotón minimális eltérések kimutatása képpárok között, nézőpont- vagy helyzetváltoztatásból eredő szekvenciák, vagy akár egészen komplikált, különböző médiumokat egymásra utaló eltolódás konstrukciók).

A film e tekintetben nem más, mint a kontinuitás megjelenése a képzőművészeti eltolódások statikus fázisai között. Áttételesebben ugyan, de a nyomhagyás, a lenyomat elve is vonatkoztatható a filmekre. Különösen az eltolódással kombinálva. A képzőművész számára végső soron minden lenyomatnak számít, az ecsetvonás éppúgy, mint a grafikai nyomat.

Maurer néhány korai munkája azonban olyan nyomalkotási folyamatokat vizsgál, melyekben a folyamatosan ismétlődő mozgáshoz létre először alig észrevehető, majd lassan határozottá váló lenyomatokat, máskor minimális természeti változások sora, amit csak rögzíteni kell. Ez a rögzítés természetesen nemcsak fotó, hanem mozgófilm is lehet.

Mint képzőművész, Maurer az az alkotó, akit a „kis dolgok” kis eltérések, alig észrevehető mozzanatok ösztönöznek alkotásra; ezeknek mennyiségi összefüggései, mérhetőségük feltételei vezetik el ahhoz a módszerhez, hogy többé kevésbé szervezetlen jelenségekre szigorú (számtani, geometriai, logikai) struktúrákat illesszen rá. Innen egy lépés a struktúrális filmalkotás, s megfordítva, Maurer filmjeinek éppen az az egyik legmegragadobb vonása, hogy a szigorú szerkezetet többnyire oldja a hordozóul választott téma.

Az elmúlt 15-20 évben egyre több vetítésre kerül sor nemzetközi és hazai kiállításokon, ami mögött egy egész esztétikai ok – okozati rendszer húzódik meg. Ebből a szempontból egy önmagában is különösen fontos esemény Maurer Dóra filmretrospektív kiállítása, ahol konceptuális fotók, film állóképanalizisek mellett 12 filmje kerül bemutatásra.