Négyszemközt

A Várfok Galéria Négyszemközt című tárlata Lucien Hervé és Rodolf Hervé, apa és fia fotográfiáinak különleges válogatását mutatja be. Olyan, egymásra rímelő képek kerülnek kiállításra, melyek amellett, hogy összekacsintanak, mindkét fényképész művészetének lényeges vonásait is bemutatják. A képpárok kiemelik a két életmű sajátosságait, az alkotók egymástól élesen eltérő látásmódját, ugyanakkor áthatja őket a közös szellemiség is, így például a szociális érzékenység, a társadalomkritika, a humor, az irónia, az absztrakció iránti affinitás.

A magyar származású Lucien Hervé (1910-2007) 1929-től élt Párizsban. Az 1930-as évek végén kezdett el fotózni, majd 1949-ben megismerkedett Le Corbusier-vel, a modern építészet egyik legmeghatározóbb alakjával, akinek 1949 és 1965 között „hivatalos fényképésze” lett. Letisztult, geometrikus kompozíciók, a fény-árnyék hatások erőteljes jelenléte határozza meg fényképeinek világát. Építészeti témájú fotói az 1980-as években hozták meg számára a világhírnevet, kiállításai a mai napig sorra nyílnak Tokiótól Athénig. Munkásságának magyarországi bemutatását Major Máté építész, egyetemi tanár kezdeményezte az 1960-as évek elején. Fényképeit azóta olyan rangos hazai intézmények állították ki mint a Budapest Galéria (1989), a Mai Manó Ház (2008). Legutóbb születésének centenáriumán, 2010-ben a Szépművészeti Múzeumban megrendezett nagyszabású kiállításon és szülővárosában, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban láthatta alkotásait a közönség.

Rodolf Hervé (1957-2000) 1989 utolsó napjaiban a Vasarely Múzeum meghívására érkezett Budapestre és a rendszerváltást követően több éven át élt és alkotott Magyarországon, ahol az alternatív színtér fontos személyisége lett. Fiatalon, édesapja nyomán kezdett el érdeklődni a fotográfia iránt, ám lázadó, a határokat feszegető személyiségéből fakadóan apja szigorúbb, a geometriára alapozott kompozíciókat előnyben részesítő látásmódja helyett az expresszívebb, szürreálisabb kifejezési formák vonzották. Művészetét az erőteljes ellentétek határozzák meg: alkotásaiban megfér egymás mellett a gyengédség és az erőszak, a tűpontos társadalomábrázolás és a szürrealizmus, valamint a lírai és a drámai kompozíciók. A fotográfia és egyéb vizuális művészeti ágak (fotó, videofilm, elektrografika, kollázs, festészet) mellett zenével és performansszal is foglalkozott. Habár ígéretes alkotói pályáját 2000-ben bekövetkezett halála derékba törte, képei mit sem veszítettek aktualitásukból, ma is kortárs művekként hatnak. Videófilmjeit az OSA Archívumban és a C3-ban őrzik.