Határesetek

A kiállítás öt művészeti pozíció bemutatásával reflektál a magyarországi rendszerváltás szimbolikus eseményére, a vasfüggöny lebontására. E pozíciók egyúttal öt különböző művészi médiumot is jelentenek: preparált könyvobjektumok, animációs dokumentumfilm és az alapjául szolgáló stillek, fotósorozat es hanganyag, helyspecifikus installáció, valamint festmények, amelyek a háttérkent adott falfelületet is megváltoztatják. Milyen szempontrendszert írnak tehát körül a tárlaton szereplő alkotások, lehetnek-e egymás határesetei?

A címadó kifejezésben rejlő irónia, az eldönthetetlenség játéka egyaránt utal a 89-es folyamatok viszonylagos hirtelenségére ás az utólagos narratívákban rejlő ambivalenciára. A 90-es évek elején az élet legkülönbözőbb területein veszítették el ugyanis az érvényességüket addigi stabilnak képzelt koordinátarendszerek, es eközben megváltozott a nyelvhasználat, átalakult a kulturális termelés egésze, benne többek között a képzőművészettel. Az orientáció zavara pedig sokak számára egyszerre volt felszabadító öröm, illetve lassan kétségekkel telítődő várakozás.