Folytatódó hiányok

Karas David és Erlich Gábor közös kiállításukon az egykori gellérthegyi barlanglakások (Karas) és egy általános iskolai farsang (Erlich) emléktöredékeiből kiindulva az egyéni és kollektív emlékezet működését vizsgálják – a kettő különválaszthatóságát, a személyesség vagy személytelenség mibenlétét is megkérdőjelezve.

Mi az, ami összeköt, és mi az, ami elválaszt minket az előttünk száz évvel ugyanezt a várost lakóktól, vagy attól, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt mi magunk voltunk? Milyen kapcsolatba tudunk kerülni az archív képeken felbukkanó ismeretlenekkel, és mit kezdjünk saját gyerekkori képeink esetleges idegenségével?

A múltból fennmaradt kiragadott, megörökített pillanatok nem egy lineáris időfelfogás magunk mögött hagyott egységeként jelennek meg Karas és Erlich munkáiban. Nem zárványok, hanem kibomlanak térben és időben: ugyanakkor az így körülöttük létrejövő narratíva sem folytonos, nem mentes a hiányoktól.

A kibontakozó történetekben azonban ezek nemcsak légüres térként és időként jelentkeznek, hanem az áthidalás, az összekapcsolás új lehetőségeire is alkalmat adnak. Így például arra, hogyan állítható össze egy saját jogán soha meg nem írt történet más, megörökített történetek „melléktermékeiből”; illetve hogyan írható újra egy váratlanul előhívódott múltbeli kép.

A kiállítás a felejtés és emlékezés mint egymással összefonódó folyamatok dinamikájával, a kettő közti mozgással foglalkozik: hol húzódnak a szakadások, és hol kötődnek össze váratlanul az elszakadt (vagy soha össze se tartozó) szálak?