„Ne tegyétek reám…”

Trapp Dominika egyéni kiállításában a népi kultúra által kijelölt mozgástér határait vizsgálja és feszíti szét. A népzene és a néptánc által közvetített ideálképek, valamint a paraszti kultúra egyszerre diszkurzív, szimbolikus és szomatikusan rögzült elemei mögé nézve a kiállítás az ezekben a mintázatokban megnyilvánuló közösségi normák jelenből történő újraolvasására tesz kísérletet.

Azt kutatja, hogy korunkban milyen jelentésláncolatokba tud bekapcsolódni a népi kultúra, meddig tágíthatóak határai és ki hogyan próbálja a sajátjává tenni. A kiállítás a népi hagyomány keretének radikális eltérítéseire, kisajátításaira és a közösség által elfogadott normák különböző testekre (a néptáncos nő testére, a parasztasszony testére, a fétistárggyá tett testre, a halottak testére) gyakorolt befolyásaira mutat rá, és így többrétegű kritikát fogalmaz meg, amely a jelen kríziséből az archaikus felé fordulva keresi a kiutat.

A kiállítás emellett a hungarofuturista projekt egyik frakciójaként, a hungarofeminizmus programadó eseményének is tekinthető. A hungarofuturista projekt a jövő eltérítése érdekében tér vissza a múltba, a lokálisat keresi az univerzálisban, valamint azt a közös tapasztalatot, ami képes szembemenni a megosztottsággal. Ehhez a szemlélethez kapcsolódik a nyilvánosság szerkezetének, a hegemón diskurzusoknak, valamint a testről való tudásoknak kritikáját adó feminista nézőpont. Így a hungarofeminizmus a szomatikus és a társadalmi találkozási pontjait keresi, téríti el, tágítja ki, teret adva időutazásoknak akár a traumasíkon, akár a mitikus időben.

Közreműködők: Kránicz Richárd, Prokk Balázs, Bajusz Orsolya, AU Workshop (Ghiczy Dénes Emil, Szederkényi Lukács), Kele Ildikó, Varga Noémi, Szívós Kata, Vincze Alina, Erdélyi Dávid, Hardi Ágnes, Trappné Simó Ágnes, Trapp Jánosné, Simó Mihályné

Külön köszönet: Csoóri Panni, Havas Ádám, Bertók Márton, Cara Spelman