A művész képein az ágas-bogas légzőszerv még hangsúlyosabbá válik, túlburjánzó agancsformát ölt, és az érzékenység és a sebezhetőség egyetemes allegóriájává válik. A barlangi gőték által összefűzött kvázi-történet szálai között a festményeken feltűnik még a zsarnok lovas archetípusa, a sirató Dávid király meztelen alakja, és egy álomszerű jelenetben a hegyeken átszökő Spinoza is.
Roskó kiállítására jellemző továbbá, hogy a mesei elemekkel átszőtt festményein a korábbiaknál sokkal komorabb, sötét tónusú hangot üt meg.