Legújabb sorozatában, eltávolodva figuráinak mélylélektani ábrázolásától, Tinei az alkotói szabadságot, az anyaghasználatban rejlő játékot állítja a középpontba. Alkotói módszeréhez ezúttal egy egészen új inspirációt talált és figyelme a kollázs-technika képépítési módszere mellett egy hagyományos grafikai eljárás, a linómetszet felé irányult. Az új technikának az elsajátítása nem csak újabb esztétikai minőségek felé nyitott távlatokat Tinei művészetében, de az alkotói önkifejezés és az önmegismerés egy újabb eszközévé is vált.
A linómetszet sokszorosíthatóságának ellenére a nyomatokon megmutatkoznak az egyediség azon jelei, amelyek a manuális felületalakítás véletlenszerű vagy éppen irányított mintázatai révén a művészi jelenlétről tesznek tanúbizonyságot. A technika sajátos stilisztikai jegyei, a nyomat textúrája, vagy a véső által kimetszett vájatok a fehérre meszelt vászonképeken is visszaköszönnek, mintegy imitálva a valódi nyomatok papíron képződött felületét.
A papírmunkák sterilitását a vásznak roncsolt felületei törik meg, amelyek Tinei művészetében mindig is kulcsfontosságú szereppel bírtak mind tartalmi, mind esztétikai értelemben, és amelyek, ha lehet, még hangsúlyosabbá és drasztikusabbá váltak legújabb festményein. A kompozíciós elemként is használt kitakarások és maszkoló szalaggal létrehozott fehér csíkok ritmikus szövevénye ugyanezt a töredezettséget szimbolizálják – az így létrejövő absztrakt rétegek szinte bekebelezik Tinei jól ismert alakjait, és magukat is sokszor elnagyolt formákká alakítja, felszólítva nézőit arra, hogy képzelőerejükkel az alkotói folyamat részeseivé váljanak.