Akadémia (körbejárás)

akadémia (körbejárás)
Koncepció, kép, videó és szöveg: Bicskei Éva (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet – MTA Művészeti Gyűjtemény)
Kurátor: Hegyi Dóra (tranzit.hu)

exkurzus Kiscelli Múzeum (körbejárás)
Koncepció: Perényi Roland, Róka Enikő
Szövegek: B. Nagy Anikó, Oth Viktória, Perényi Roland, Róka Enikő
Fotó: Villányi Csaba, Salát Zalán Péter
Installáció: Kaszás Tamás
Grafika: Bogyó Virág
Kiállítás-szervezés, kommunikáció: Vincze Dóra

A tranzit.hu Rendszerváltások programsorozata előadások, kiállítások, kutatási bemutatók, tematikus folyóiratszámok formájában vizsgálja azt, hogy politikai fordulatok milyen valós és/vagy szimbolikus változásokat hoznak egy adott korszakban; miként élhetnek tovább ideológiák, hatalmi struktúrák, jelképek és történetek a felszín alatt, hogy aztán egy másik rendszerben újraértelmezve meghatározó narratívaként kerüljenek elő. A projekt számára készített vagy adaptált esettanulmányok az elmúlt száz év politikai, társadalmi és kulturális eseményeinek változó, gyakran különböző ideológiák által kisajátított és ellentmondásokkal terhelt használatait és felhasználásait, értékeléseit mutatják be.

akadémia (körbejárás)

A Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában számos gyűjtés, gyűjtemény található, amelyek évek vagy évtizedek óta, esetenként pedig száz vagy százötven éve gyarapodnak és szolgálnak kutatásokat. Intézményesülésük soha nem volt zökkenőmentes; elhelyezésük, fenntartásuk és szervezésük többször és radikálisan megváltozott. Működésüket – lokális, regionális, országos, nemzetközi, globális vagy éppen univerzális gyűjtőkörük miatt – jelentősen befolyásolták az országhatárok és az államközti viszonyok ismétlődő átalakulásai is. Az idők során a feldolgozásuk és értelmezésük, közreadásuk és felhasználásuk kereteit kijelölő tudománypolitikában és -finanszírozásban, sőt tudományos paradigmákban, az akadémia világában is számtalan fordulat, törés következett be.

Az akadémia (körbejárás) projekt ezeknek a tudományos gyűjtéseknek, gyűjteményeknek a dokumentációja digitális képek, videók, hangfelvételek, valamint szövegek formájában, amelyek 2016 vége és 2019 vége között születtek – akkor, amikor munkaköri feladatom miatt körbejártam az MTA kutatóhálózatában. Tíz kutatóközpont negyvenegy intézetében és öt nagyobb, független kutatóintézetben jártam, továbbá hat vidéki tudományos bizottságban, hogy összeírjam az ott található műtárgyakat. Eközben figyeltem fel a különböző tudományágak gyűjtéseire. Kezdetben véletlenszerűen, majd módszeresen készítettem róluk képi jegyzeteket. Később visszatértem, hogy megértsem az egyes kollekciók gyűjtőkörét, felépülését, használatát; kutatni kezdtem történetüket, beszélgettem az ott dolgozókkal.

Mindez abban az időszakban történt, amikor az intézményről és kutatóhálózatáról, a tudományos kutatásról intenzív diskurzus zajlott a nyilvánosságban. Ez kormányzati bejelentésekkel indult a médiában és az azokra adott, lépéshátrányban lévő hivatalos akadémiai válaszokkal folytatódott. Megjelentek a szűkebb kör számára elérhető, bár épp a láthatóvá válást célzó kutatóközponti és -intézeti reakciók is, illetve a tudományos dolgozók (önszerveződésének) spontán megnyilatkozásai és demonstrációi. Ebben a folyamatban a tudományos tartalmak kommunikálása – azaz a diskurzusnak egy más szintre emelése, a tudomány saját térfelére terelése – is feltűnt, ismét csak korlátozott médianyilvánosságot kapva, összhangban a tudományos dolgozók nyilvános fellépésével. A Magyar Tudományos Akadémia kötelékébe sorolt – és hosszú évtizedeken keresztül annak kebelében függetlenül működő – kutatóintézeteket végül a tiltakozások dacára a kormányzat 2019 szeptemberétől leválasztotta az anyaintézményről, és egy új állami szerv, az Eötvös Loránd Kutató Hálózat hatáskörébe sorolta. (Maguk a gyűjtések, gyűjtemények az MTA tulajdonában maradtak, de az ELKH [kutatóinak] használatában.)

Az itt látható projekt így ennek a tudományról folytatott megélénkülő közbeszédnek is a része, ennek az időszaknak a (szubjektív) feldolgozása is. A gyűjtemények dokumentációján keresztül az Akadémia működését járja körül, azokat az (adminisztratív, intézményi, technológiai, hatalmi, ideológiai, módszertani, episztemológiai stb.) strukturális folytonosságokat, folyamatosságokat tárva fel, amelyek adaptálják az újabb és újabb váltásokat és amelyek révén konstruálódnak a tudományos eredmények, a tudás.

A körbejárásba bármelyik képnél, videónál, hangfelvételnél és annak (a fa kézikocsiban megtalálható) szövegénél be lehet kapcsolódni. A számozás mentén haladva pedig laza asszociatív láncolatok rajzolódnak ki. Az anyagukban folyamatosan cserélődő gyűjtéseket a folyamatosan növekvő gyűjtemények váltják fel; a monitorozást, a szondázást a klasszikus (metszet/irat/hang/szó)tárak; a méréseket, a kísérleteket pedig az adatok rendszerezése és a vizsgálódások mikéntjére, technológiájára vonatkozó kérdések, az episztemológiai problémák. A szerves és szervetlen anyagok vizsgálatát az emberi élet és a közösségi létezés, a kultúra nemzeti és egyetemes jelenségeinek gyűjteményei követik. Hogy már egy kissé más szempontból járjuk a kérdéseket körbe újra.

exkurzus Kiscelli Múzeum (körbejárás)

A nemrég még a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutatóhálózatban számos tudományos gyűjtés, gyűjtemény található. Ezeket dokumentálja a Kiscelli Múzeum oratóriumában látható akadémia (körbejárás) című kiállítás. Ez jó alkalmat nyújt a Budapesti Történeti Múzeum részeként működő Kiscelli Múzeum két nagy gyűjteménye, a várostörténeti műtárgyakat őrző Újkori Várostörténeti Főosztály, illetve a képzőművészeti anyagot őrző Fővárosi Képtár jelenének egy régóta aktuális szempontból való átgondolására.

A múzeumi gyűjtemények történetét – az akadémiaiakhoz hasonlóan – politikai/kultúrpolitikai fordulatok és tudományos szemléletváltások határozták és határozzák meg; költözések, intézményi törések, és újrakezdések jellemzik. A mindenkori fenntartói döntések, pénzügyi lehetőségek, az épületek állapota, a raktárviszonyok pedig behatárolják a gyűjtemények fejlesztését és a múzeum működését. Ezért az itt bemutatott raktárfotókkal, a hozzájuk kapcsolódó leírásokkal szeretnénk felhívni a figyelmet a múzeum kevéssé látható tereinek történetére, amelyeket a fenti tényezők mindig is megszabtak és megszabnak.

A raktárak állapota, zsúfoltsága hosszú folyamat eredménye; a bennük őrzött anyag, sőt még a tároló rendszerek is több generáció munkáját, vagy a múzeumtörténet egy-egy fordulatát tükrözik. Miközben a múzeumról való gondolkodás radikálisan megváltozott az elmúlt évtizedekben, és a bemutatás, a közvetítés módjai is jelentősen modernizálódtak, a gyűjtemények helyzete, a raktárak állapota nem javult, sőt nagyságrendekkel romlott. Az arányok egyre inkább a prezentáció irányába billentek el, és a szakmai háttérmunka megbecsültsége csökkent, alapfeltételei évtizedek óta nincsenek biztosítva.