Méhes Lóránt Zuzu pályáját két, egymással gyakran összefonódó, bár látszólag ellentétes stílus és tematika határozza meg: a fotóalapú hiperrealizmus és a karikatúra, a miszticizmus és a „rögvalóság”.
A kiállítás címe azonos az egyik fontos alkotás címével, emellett két interpretációval bír; olvashatjuk úgy, mint a művész kijelentését („semmi pánik, megvagyok”), illetve a kiállítás egészet tekintve egészen másként is.
A tárlaton szerepel egy többször kiállított, festmény-együttes (Nyugi,nyugi a kerék forog (2011); Éjjel, nappal művész (2009); Zuzu kerék szögesdróttal (2011); Helló, Honolulu (2009); egy négy darabos sorozat (Finomhangolás, 2014-ből), továbbá Zuzu 1978-as szemüvegei szinezett fotóinak 2015-ben digitalizált reinkarnációi, melyen zuzuszemüvegben modellként pózoló lányok láthatók; illetve egy 2020-ban átfestett, csinos covidvírusokkal megfejelt festmény, rajta Móricka és Jánoska zuzuszemüveg-maszkban.
A kiállítás egyik vezérmotívuma a zuzu-napszemüveg, amit a hetvenes években fehér dipából és színes, celofánvékony műanyagfóliából készített a művész, amely nemcsak megjelenésében tűnt ki a szocializmus szürkébe vont hétköznapjaiból, hanem más fényben is mutatta a világot is.
Ahogy 2021-ben is más színben tűnnek fel a „posztmodern szociálimpresszionista neobarbár”, a magasművészeti elvárásokat és anyaghasználatot figyelmen kívül hagyó, a grafittik és a gyerekrajzok világát hordozó, a korszak kulturális-politikai ikonjait (vörös csillagot, traktort, öltönyös, fejükön villámhárítót, vagy rádióantennát viselő, Janus-arcú csinovnyikokat) megidéző képek és valóságot átszabó vető-méhesi kör-négyzet is.
Miért készített Méhes 2015-ben egy új, de egy 1982-es fényképen alapuló retro-fotorealista művet? Miért aktualizált egy már letűnt világot 2020-ban? Talán mert újra ugyanott vagyunk? Hogy a kerék forog tovább?
Dékei Krisztina