Halmi-Horváth István festészetében az additív struktúrák tárgyszerűsége találkozik egyedi nyelvezetű színkompozíciók optikai hatásával. Korábbi munkáiban a konkrét festészet mértani elemeit ütköztette a geometrikus absztrakció optikai jelenségekkel foglalkozó ágának játékosságával. Célja a különböző valóságszintek találkozásának feszített, harmonikus megjelenítése volt.
2014-ben kísérleti papírmunkákat készített a 80-as évek vizuális világára építve, amelyekben a geometrikus festészet kötetlenebb kifejezési lehetőségeit pauszpapírból hajtogatott modelleken keresztül találta meg. Eredményeiben így fontossá vált számára a transzparencia és az egyes formák önmaguk általi meghatározása, valamint ezek szekvenciális egymásra építettsége.
Legújabb Mozaik sorozatában nem használ előzetes terveket, közvetlenül a vásznon alakítja ki geometrikus formáinak egységét, amelyek organikus elrendezésben jelennek meg. A gazdag színélményt adó munkákban a festő fontos szerepet ad a fehér egyensúlyi szerepének is.
Motívumai eltérő formában, színben, tónusokban találkoznak egymással, így egy képen belül gazdag lehetőségeket teremtenek számára a különböző struktúrák kialakítására, amelyeknek előképeit megtalálhatjuk közvetlen természeti környezetünkben is. Halmi megújult festészeti nyelve a kristályok, az organikus mintázatok, fraktálok formájának konstruktív, dinamikus egyedi megidézései.