A női szerepkörök krízise, a női test és ezzel az öntárgyiasítás kérdése Szabó Klára Petra munkásságának visszatérő fogalom- és motívumköre. A művész legújabb műveit Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged címmel mutatja be a Viltin Galéria. A kiállítás ezúttal is két, párhuzamosan felépített, de összefonódó sorozatba ad betekintést: az egyik a korábbi munkáiban már megjelenő, kirakósszerű női torzók vizualitására épít, míg a másik valós és fiktív tájak festői feldolgozásából áll.
Szabó Klára Petra saját teste szolgáltatja a nyersanyagot önreflektív, a női szerepekkel, tevékenységekkel és a sztereotípiák lebontásával foglalkozó akvarelljeihez. Olyan apró és intim történeteket, személyes élményeket hív elő, amelyek sokunk számára ismerős helyzeteket modelleznek, és egyben összetett szimbolikus tartalommal bírnak. Azáltal, hogy saját példáján keresztül kérdez rá a női szerepkörökre, önvizsgálata egyfajta mankót adhat a nők általános identitáskereséséhez.
Univerzális női elbeszéléstörténetekhez adja kölcsön önnön lényét, saját történetei így nem csak önmagához, hanem a nőiség fogalmaihoz is kapcsolódnak. Akvarelljei egy olyan valóságot tárnak fel, ahol a nő egyedüli szereplőként jelenik meg, így kizárólag önmagán átszűrve láttatja a világot. Amellett, hogy a női énhez kapcsolódó tradicionális sztereotípiák megélésén, feldolgozásán és lebontásán dolgozó egyénről – önmagáról – beszél, munkái egyben ezen berögzött egyoldalú nézőpont feloldásaként is értelmezhetők. Cselekvő, tudatos, kontemplatív szereplőket hív elő, így a női kollektív emlékezet szenvedéseinek manifesztálódásáról és annak tudatos újraírásáról is beszél.
Korábbi sorozatai legfrissebb munkáinak előfutáraként tekinthetők. A Magány árnyalatai, a Black Box és A gyűjtő sorozatok központi motívuma is önmaga volt. Míg a Black Box sorozat nyitható fedelű fekete dobozai által a művész, a nő, a feleség és a potenciális anya hagyományos és egysíkú szerepmodelljei bontakoznak ki az ártalmatlannak tűnő – de kéretlen – vélemények nyomán, addig a meztelen testrészek feltűzőtt kompozícióiból felépülő A gyűjtő sorozat az alkotó mentális állapotába engedett bepillantást.
Az új munkák a magány okozta intimitáshiányról és szexuális frusztrációról, az inszomnia álom és valóság között tartó erejéről, a sóvárgás és elvágyódás érzéséről mesélnek. Mindezek egyvelege érzéki örvényként keveredik hol víziószerűen, hol szürreális képegyüttesek formájában legújabb alkotásaiban. A természetfilmekből átörökített állatok és azok viselkedésformái, az ismert tájak újrarajzolása, az álmatlanság történet- és formaalkotó képessége, valamint a rajzok sötét hátterében kivetülő örökös éjszaka referenciapontokként építik fel a folyamatosan változó narratívát a lehetséges és tényleges valóság emlékhálóján.
Mégis, a művész védjegyeként is tekinthető részletgazdag, narratív akvarellek olyan pszichológiai rétegekbe adnak betekintést, ahol a vizuális önreprezentáció kérdésköre vezet át az empirikus élmények és álom világától a szubjektum legmélyebb analíziséig.