“Nekem most az az egyik fő a célom, hogy visszatérjek ahhoz az intuitív festészethez, amivel 12-15 éve kizárólagosan foglalkoztam, és amit azért építettem le az egyéb konceptuális, kollaboratív, kutatás alapú stb. munkák javára, mert túlságosan kontrollálhatatlannak éreztem, magamat meg sebezhetőnek miatta. (…) Szeretném végre újra alávetni magam a vízióimnak, és a funkciót adó forma elől elszökő anyag metaforáját kibontani a képeimen keresztül.”
(részlet Trapp Dominika Bartók Imrének írt felkérő leveléből)
“(…) Ezek a műalkotások tehát nagyon gyakran éppen a deszubjektivált személyesség közössé, avagy a sensus communis elvének értelmében vett ‘közösségi érzületté’ formálását célozzák meg, miközben mindvégig megőriznek valamit a személyesség autenticitásából, a legbensőbb lelki élet misztikájából és a művészet semminek sem alárendelhető esztétikai autonómiájából.”
(részlet Miklósvölgyi Zsolt: A műalkotásként megformált élet című, Trapp Dominika újabb munkáiról írt esszéjéből)