Nádas Péter a magyar művészet egyik legkiemelkedőbb alkotója. Irodalmi műveit szinte a világ összes nyelvére lefordították, felsorolni is nehéz azt a sok hazai és nemzetközi díjat, amit hosszú pályafutása alatt kapott.
Nádas Péter fotográfiai munkássága az 1960-as évekre nyúlik vissza. Eredetileg fényképésznek tanult, többek között a Nők Lapja sajtófotósa volt, de az 1970-es években visszavonult a hivatalos fotózástól, és irodalmi munkásságával párbeszédben folytatta a fotográfiák készítését. Gombosszegi házának udvarában élő körtefájáról több száz fotót készített, ez a sorozata illusztrálta Saját halál című könyvét is.
Nádas 1999-ig foglalkozott az analóg fotózással, azonban Valamennyi fény című, válogatott fotóit bemutató könyvének megjelenése után ezzel felhagyott, olyannyira, hogy laborját is felszámolta, képeit a Zugban található Kunsthausnak és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozta. A 2000-es évek eleje óta képeit digitálisan, elsősorban IPhone-nal készíti.
Nádas Péter most kiállított képeinek mindegyikét saját okostelefonjával készítette. Érdeklődésének fókusza a digitális képkészítés hibalehetőségeinek vizsgálata, s ezen belül is a fény és a sötétség kettősének tematizálása. Sorozatai alapvetően csendéletek, önarcképek. Mindegyik fotója a fény és annak hiányának rögzítésére tesz kísérletet. Képei az átmenetekről, a személyes és univerzális változások elkerülhetetlenségének mély megértéséről tanúskodnak.
A kiállítás anyagának nagyobb része a Rémtörténetek című, nemrégiben megjelent regényének írása közben született. Az alkotófolyamatról Nádas így ír A sötétség színein című írásában, ami teljes terjedelmében a kiállításunk alkalmából megjelenő könyvben olvasható: “A természetes emberi gyengékkel folytatott játék már csak azért is fontos lett, mert éppen rémtörténeteket írok, s minél rémesebb a történet, azaz minél inkább az emberi tudat mágikus és archaikus rétegéből táplálkozik, írásához annál inkább kell nekem a tisztánlátás és a tiszta látás.”