A hétköznapjaink valósága leginkább a képzeletünk világában képes feloldódni, ami mentesít gátlásaink alól, illetve ahol különleges perspektívába kerülnek a megszerzett ismereteink, tapasztalataink. E .T. A. Hoffmann Az arany virágcserép című kisregényének a hőséhez vagy akár Alicehoz, Lewis Carroll regényének a címszereplőjéhez hasonlóan, akik a valóságuknak megfeleltethető, képzelt világban találták meg a problémáik megoldásához szükséges választ. Azonban a dolgok permanens megértése nem ennyire álomszerű a szürke mindennapokban. A dilemmáink és nehézségeink kezelésére ennek ellenére ajánlott a jelen realitásából való kiszakadás, a nézőpontunk alakítása mely segíti a megfejtéshez vezető út megtalálását.
Lovász Luca Magic maze című kiállítása a generációjának sajátosságáról szól, az útkeresés és bizonytalanság állapotáról. A festményeiben egy különös, látomásszerű köntösbe bújtatja az őt és nemzedékét foglalkoztató kríziseket, aggályokat, illetve szorongásokat. A képein használt, könnyen azonosítható és tiszta szimbólumokkal egyszersmind meghatározza ezeket, mi több, önreflexív módon kicsorbítja őket.
Az említett irodalmi művek alakjaihoz hasonlóan az alkotásait meghatározó női manga karakter, egy nehézségekkel teli útvesztőbe kerül, ahol az említett jelek, illetve motívumok segítik őt a tájékozódásában és a csapásirány megtalálásában. Habár a festmények nem elbeszélő jellegűek és nem egy lineáris történetet ábrázolnak, különféle élethelyzeteket, illetve kritikus pontokat reprezentálnak, így adva egy áttekintést a jelenünkről. Emellett az alap esszenciájuk a bennük ragadt idő, ami felerősíti az útkereséssel járó kilátástalanság érzetét. Éppen úgy, mint ahogy ezzel egyidejűleg végtelen nyugalmat és a nihil ünnepélyes semmittevését is közvetíti. Így nem csoda, ha inkább választanánk a fantázia világában való időtlen öröklétet a realitás problémáival szemben.