Erményi Mátyás (1992) a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott 2017-ben. A művész 2020 nyarán talált rá rajzos karakterű figurális festészetének eddigi központi motívumaira, a fákra. Ezek az elemek vásznain fontos esztétikai referenciává alakultak amelyeken keresztül megidézte a közép-kelet európai animációs filmek vizualitását. Erményi képeinek főszereplői rajzfilmek és illusztrált mesék hátteréből léptek elő. A staffázsalakokból kiinduló művészi képzelet ezekből a figurákból egy magánmitológia alapjait teremti meg.
Erményi első, nagyszabású, az acb Plus terében megvalósuló önálló kiállítása alkalmával művészete új motívumkészlettel bővül: az alkotó a korábbiaknál nagyobb léptékű művek létrehozására is vállalkozik, amellett, hogy stilárisan és festészet technikai szempontból is kilép eddigi határai és keretei közül. Erményi vásznainak elmaradhatatlan fáit, újonnan feltűnt cserépkályhái, pókhálói, viharos egei egészítik ki. A továbbra is rajzos hatást keltő vonalas kompozíciók másik elemi újdonsága, hogy a művészre mindezidáig jellemző vegytiszta rajzfilmes figuralitás a kályhák esetében ösztönösen kialakított absztrakt geometrikus mintázatokkal elegyedik.
A művész festményei a közelmúlt fragmentumait, tárgykultúráját láttatják gyermeki perspektivából, nosztalgikus érzések megidézése nélkül. A művek érzelmi asszociációs alapkészlete ambivalens ellentétpárokra épül, amelyekben egyszerre van jelen a kedvesség és a félelem, a cukiság és a melankólia, olyan fogalmak, amelyek különböző kelet-európai generációk szocializációs alapjaiul szolgáltak az elmúlt évtizedek során.