Hangszínek

Új időszaki kiállításunk az 1910–1930-as évekbeli avantgárd mozgalmak és az új zenei kísérletek kapcsolatát vizsgálja. A történeti modernizmus művészeti irányzataiban számos olyan elmélet, elgondolás és kiáltvány is megjelent, melyek a hagyományos zenei felfogások mellett új alternatívákat kínáltak. A zene fogalma is alapvetően megváltozott: a hangrögzítő eszközök megjelenésével kiterjedt a hétköznapi zajok világára, megkérdőjeleződött a tonális hangrendszerek kizárólagossága, a zeneszerzők és előadók új, mechanikus hangképző eszközökkel és komponálási módokkal kísérleteztek. Ugyanakkor az új elképzelések kiteljesítése csak a második világháborút követő időszakban, az elektronikus hangszerek elterjedésével vált lehetővé.

A kiállításon Kassák Lajos folyóirataiban, a bécsi Mában és a Dokumentumban publikált zeneelméleti szövegekre és képzőművészeti alkotásokra építve adunk ízelítőt a korszak innovatív zenei törekvéseiből. Bemutatjuk a modern zenei áramlatok legfontosabb hazai fórumait, interjúk segítségével nyomában eredtünk az új zene későbbi történetének. A kortárs képzőművészek és zeneszerzők műveiből összeállított válogatás pedig időszerűvé, sőt újra átélhetővé teszi az avantgárd kísérleteket. 

Kiállító művészek: Ádám Zsófia, Bali János, Bolcsó Bálint, Erdei Krisztina, Farkas-Kovách Réka, Gryllus Samu, Kedves Csanád, Kertész Krisztián, Lakatos Áron, Nádas Eszter, Nagy Zsófia, Tornyai Péter, Tóth Zsombor, Váczi Dániel

A december 9-i megnyitón elsőként hangzik el Szigetvári Andrea zeneszerző Peano Piano – fraktál-szonifikáció című gépzongorára írt műve, melyhez a próbalehetőséget és a hangszert a Budapest Music Center biztosította.