Állatiasság, állatosítás, állattá válás – az Animal Studies egy viszonylag új keletű tudományterület, amely e ritkán hallott fogalmak mentén kutatja az ember–állat viszonyokat, az „állat” ember által létrehozott reprezentációit, valamint azt az általános kérdést is, hogy mit jelent embernek lenni.
Ennek keretében különféle tudományközi módszerekkel vizsgálják az állatokat és reprezentációjukat, beleértve a művészettörténetet, az antropológiát, a biológiát, a történelmet, a pszichológiát, a muzeológiát, a filozófiát, a kommunikációt, a szociológiát, a filmet és a fotográfiát. A fotográfia kiváló forrás, hiszen a felfedezése óta használjuk az állatok megfigyelésének és megörökítésének eszközeként.
Charles Darwin angol természettudós 1872-es Az ember és az állat érzelmeinek kifejezése című munkáját – amelyben az emberi arckifejezések és gesztusok evolúciós gyökereit vizsgálta – gyermekekről, mentálisan visszamaradott páciensekről és főemlősökről készített feljegyzései mellett, különleges tematikus fényképgyűjteményére alapozta. A könyv így nem csak az etológia, a neurobiológia, a kommunikációelmélet és az érzelemkutatás egyik alapműve, de fotótörténeti mérföldkőnek is tekinthető, lévén az egyik első olyan tudományos kiadvány, amelyben állatfotók is szerepelnek.
Svetlana Alpers amerikai művészettörténész szerint már a fotográfia legkorábbi művelői is úgy gondolták, hogy a festészethez és más képzőművészeti műfajokhoz képest a fénykép megadja a természetnek azt a hatalmat, hogy közvetlenül, emberi interpretácó nélkül reprodukálja önmagát.
E felfogás értelmében a fényképészet nem csupán a természetről alkotott korábbi elképzeléseinket, de egyszersmind az emberközpontú vizuális kultúra újragondolását is előmozdította. A jelenkori filozófiai gondolkodásban, valamint ezzel párhuzamosan a kortárs művészeti diskurzusokban is végbemenő, a természet és kultúra mesterséges megkülönböztetését megkérdőjelező poszthumanista fordulat korszakában fel kell tennünk a kérdést: vajon a természetről alkotott technikai képeink egyúttal nem tekinthetőek-e emberképeknek is? És megfordítva: vajon az ember önmagáról készített képei természetképek is egyben? Hol húzódnak, illetve vannak-e még egyáltalán, e kétféle képtípust, a természetit és az emberit egymástól elválasztó határok, vagy inkább e kategóriák közötti átmenetek korszakába léptünk át?
A fenti kérdések halmozottan érvényesek a fotográfia egyik meghatározó műfaja, a természetfotózás, még közelebbről az állatfotózás vizsgálatának esetében, hiszen a környezetünkben élő állatok ábrázolása a legősibb idők óta jelen van kultúránkban, napjainkban pedig a velük való foglalkozás a jövővel kapcsolatos alkotói kísérletezések egyik alapvető területe.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ által rendszeresen megjelentetett Capazine kiadvány immáron ötödik számának, valamint az abból készülő kiállításnak ezért a Let’s pet! alcímet adtuk. A Let’s pet! zine és kiállítás, valamint az azokat előkészítő, fél éven át zajló workshopok központi témái az állat, az állati és az emberi érzékelés, az ember és az állat együttélésének formái, változatos viszonyai, illetve azok fotografikus bemutatása voltak. A workshopok során a résztvevők és az előadók különböző tudományterületek eszközeivel vizsgálták e témákat, az állat-ember barátságtól kezdve a haszonállatok sorsán át az internetet felrobbantó cicukás-kutyulis képekig.
Miklósvölgyi Zsolt & Mucsi Emese
Kiállító alkotók:
Bezselics-Békési Ildikó, Diósi Máté, Gajewszky Anna, Holló Zsuzsa, Kiss Richárd, Pócsik Andrea, Simon Iringó, Spanyár Judit, Szalay Krisztina, Szász Lilla, Tóth Richárd
A műhelymunka vezetői:
Miklósvölgyi Zsolt, Mucsi Emese
Meghívott előadók:
Marta Bogdanska lengyel képzőművész, fotográfus, filmrendező, kulturális menedzser
Nemes Z. Márió költő, kritikus, esztéta
Szalai Dániel fotográfus
Együttműködő partner: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár