Jan Saudek az 1990-es években a festészet és a fotográfia világát ötvöző erotikus képeiről vált világszerte ismertté, melyek elkészítéséhez a fotográfia hajnalának műtermi hangulatát, a kopott falú, hajópadlós atelier-t és az anilinfestékkel színezett képet idézi fel.
1935-ben született, világlátását nagyban befolyásolták a második világháborúban szerzett rettenetes tapasztalatai: ikerbátyjával együtt szemtanúi voltak Prága náci megszállásának és a koncentrációs táborok iszonyatának. A háború után grafikai középiskolában tanult, s már ekkor fényképezett. Az 1960-as években Flexaret 6×6-os középformátumú kamerájával dolgozott, és Edward Steichen The Family of Man című kiállításának (1955) és könyvének hatására elhatározta, hogy fotóművész lesz. 1969-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol megismerkedett Hugh Edwards-szal, a Chicagói Művészeti Intézet kurátorával, aki bátorította alkotói tevékenységében. Első külföldi kiállítására a bloomingtoni Indiana Egyetemen került sor.
Visszatérve Prágába, a kommunista Csehszlovákia diktatórikus légkörében lakóházának pincéjében, titokban dolgozott, ügyelve arra, hogy ne vonja magára a hatóságok figyelmét. A hatvanas évek közepéig szolidan elrendezett pillanatképeket készített, visszatérő témája a gyermekkor ártatlansága és az illúziót vesztett felnőttlét ütköztetése volt. E korszakának egyik legismertebb képe az Élet (1966), amelyen egy félmeztelen, izmos férfi megható gyengédséggel szorít magához egy újszülött csecsemőt.
Az évtized végére mind formai, mind tartalmi szempontból egyre komplexebb látványok rendezésébe kezdett, jelmezekkel, kiegészítőkkel, állandó háttérként használva penészfoltos műteremfalát. A mindannyiunkban meglévő kettősség, a jó és a rossz, a lélek magasztossága és a test bujasága Janus isten két arcaként jelenik meg túldíszítetten retorikus képein. Az 1970-es évek végétől – főként külföldi kiállításainak és kiadványainak köszönhetően – ismert, sőt felkapott lett.
Az élet valóságának megragadására törekvő műveiben totális végleteket, lázas víziókat ábrázolt, ami részben az elszenvedett traumákra, részben zaklatott szerelmi életére vezethető vissza. Saudek számára a test az élet vizuális metaforája, a tökéletes forma éppúgy kifejezi a szépséget, mint a formátlan vagy öreg test. Művészettörténeti parafrázisoknak is felfogható, kimerevített jeleneteiben a túlfűtött erotika mellett a cseh humor frivol burleszkjelenetei is megjelennek.
Az 1990-es évekre világszerte elismert fotográfus lett. Több mint 400 egyéni tárlata mellett jelentős csoportos kiállításokon szerepelt, s fotói megtalálhatók a világ tekintélyes gyűjteményeiben. Kezdetben klisének, giccsnek titulált munkái ikonikussá váltak a fotográfia történetében.
A kortárs cseh fotográfia rebellis alakja, Jan Saudek barokkosan fülledt, kézzel színezett érzéki aktjait és látványgazdag jeleneteit bemutató életmű-válogatás a Budapest Fotó Fesztivál és a Műcsarnok együttműködésében valósul meg.