A Vintage Galéria kiállítása Csiky Tibor Az objektív valóság struktúrái (1973-74) című sorozatából és Attalai Gábor RED-Y MADE (1974) munkáiból mutat be egy válogatást. Többek között a kortárs konceptuális művészet, pop-, minimal- és mail art nemzetközi tendenciáit ismerő, de azokat sajátos lokális olvasatokká transzformáló két művész az 1960-as évektől kezdve személyes kapcsolatban állt. Az évtized első felétől kezdve mindketten rendszeresen megfordultak a Zuglói Kört szervező Molnár Sándornál, kiállítottak Petrigalla Pál lakásán, 1966-ban pedig egy közös svédországi kiállításon mutatták be munkáikat (Modern Nordisk Konst, Göteborg). 1969-től Bak Imrével, Hencze Tamással és Nádler Istvánnal kezdtek rendszeresen összejárni egymás lakásán, ekkor Csiky visszaemlékezése szerint Attalaival többek között „a saját stílus korlátairól” folytatott beszélgetéseket, Attalai visszaemlékezése szerint pedig „Csiky Tibor hívta fel először a figyelmét arra, hogy a fényképészet »népművészet« lesz, s mindenképp érdemes ezzel foglalkozni.” A művészek 1972-től kezdték közösen látogatni a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szabadegyetemének csillagászati és kvantummechanikai előadásait, az ott megszerzett ismereteik megbeszélésének révén szerveződött meg 1973-ban „Rezeda-akciójuk” is. Kapcsolatuk közvetlenségét jól jellemzik Csiky 1972-es „mail-art akciójának” Attalaihoz címzett darabjai is, a csehszlovákiai gyártású, aranyérmeszerű csomagolásban kapható óvszerrel kiegészített „Jövőnk zsákutcái”, és a „Te, Gábris, ez nem fenékig tejfel.” feliratú levelezőlapok.
Csiky először az Elképzelés-projekt felhívására küldte el Beke László számára Az objektív valóság struktúrái I-IV. (1971) című munkáját, majd 1973-ban kezdte meg A buszmegállótól a munkásszállásig című sorozatát, amelynek – jelenleg lappangó – nagyságrendileg 120 darab színes diáját a Fészek Klubban mutatta be Az emberélet útjának felén című programsorozat részeként. A sorozat, amelyre Csiky noteszében Hárosi struktúrákként is hivatkozott, „a 3-as busz Háros utcai megállójától, a két sorompón keresztül a Hárosi Lemezművek munkásszállásáig” tartó, nagyjából fél kilométer hosszú szakaszon készült. Az új elemekkel kiegészített sorozatból 1974-ben Csiky a Fiatal Művészek Klubjában mutatott be egy 46 darabból álló válogatást, amely a tárlat után Beke László gyűjteményébe került. A Vintage Galéria kiállítása ebből az anyagból mutat be egy 49 darabosra bővített válogatást. A kiállításon bemutatott művekben Csiky leíró jellegű, tudományos és műszaki érdeklődésével és plasztikai szemléletével az őt körülvevő világ „objet trouvé” jellegű tárgyait, fotódokumentumait gyűjtötte össze a mikrokozmosztól a makrokozmoszig haladva, majd keretezte újra kollázsokká, míg Attalai inkább festészeti megközelítésével a piros színnel sajátította ki a Marcel Duchamp ready-made-jeiről szóló Artforum-cikk újságkivágatait, illetve az 1990-es években a lánya által Párizsban vásárolt palackszárítót. Erre Attalai később így emlékezett vissza: „Persze csalhatnék és azt mondhatnám egy filozofikus fantázia jegyében én is – majdhogynem – átfesthettem volna a világot red-y made-re, de vele kapcsolatban nem a megalománia jutott eszembe. A red-y made-ek más vonzatai érdekeltek, éspedig, hogy a duchamp-i észlelés ready made kalandját tovább lehet-e élni…” Bár megközelítésmódjuk eltérő, Csiky és Attalai is talált tárgyakat változtattak át választásaik, kiemeléseik, illetve elfedéseik révén új jelenségekké, így műveik jól kiegészítik és egyben ellenpontozzák egymást, egyfajta szűk keresztmetszetét adva az 1960-es évektől párhuzamosan kibontakozó munkásságuknak.