Nagyvárosban élő emberként, különböző élethelyzetekben, különböző módon élem meg a tömegben való jelenlétet. A városi forgatag sok esetben szórakoztat, máskor bosszant vagy szorongást kelt, és olykor az undor érzése is felmerül bennem.
A kismértű moduláris vázlataimban az ilyen jellegű élményeim szobrászi eszközökkel való megjelenítésére teszek kísérletet. Az ilyen módon létrehozott kisplasztikák – az alapformák leegyszerűsítése miatt – inkább általánosságában, mint egyéni karakterében jelenítik meg az emberi figurát. Ezen általános és személytelen jellegük folytán úgy gondolom, hogy ezek az alakok alkalmasak lehetnek az embertömeg, a tömegember, illetve az ezzel kapcsolatos gondolataim kifejezésére.
A tömeget alkotó figurák elemei nem kívánják meg az önálló karakterjegyeket és az kidolgozott részleteket. A valódi élethez hasonlóan itt sem számít a tömeget alkotó egyének milyensége, jelleme, egyéni története. Létrejön az emberanyag.