Arthur Schopenhauer német filozófus a hindu mitológiából merítkezve írta ’A világ, mint akarat és képzet’ c. 1818-as művében, hogy a világra a „májá”, vagyis az illúzió fátyla borul. Emiatt nem képes azt az ember valódi mivoltában megismerni: mindenkinek saját képzete van a világról, mely kivédhetetlenül az individuum függvénye.
Merényi Dávid célja legújabb festménysorozatával ezt az emberiséget „homályban tartó fátylat”, vagyis a globális kapitalizmus metaforikus műanyagfüggönyét meglebegtetni, hogy nézőkként mi magunk is mögé tekinthessünk. Jelen korunk világának valódi természete, valamint a folyamatos átalakulásban lévő értékítéleti struktúrái ugyanis a minket körülvevő dolgok megfigyelése által fedik fel magukat, amennyiben képesek vagyunk a baudrillard-i szimulákrum-elmélet mentén felismerni az említett dolgok önreferenciális rendszereit.
A nyugati művészetben gyakran felbukkanó, az objektív idealista igazságokat maga mögött rejtő függöny-motívum arra hivatott rávilágítani, hogy amennyiben képesek vagyunk a dolgokat önmagukban megfigyelni, úgy lehetőségünk adódik megismerni azok esszenciális lényegét is.
Merényi legfrissebb műveivel a modern hétköznapok olyan fundamentális elemeit teszi az esztétikai megfigyelésen belül is a befogadásesztétika tárgyává, mint az akciós kuponokat megjelenítő, kivilágított reklámtáblák vagy a metrómegállókat fémjelző feliratok. Fókuszában tehát olyan urbanisztikai elemek állnak, melyek alapvetően nem szokványos témái a hagyományos képzőművészeti gyakorlatnak.
Merényi azonban megkísérli kitágítani a kortárs esztétikai értékítélet eddig magától értetődőnek tűnő referenciakereteit azáltal, hogy újfajta jelentésperspektívákba ültetve festi meg az eredendően nem művészeti intencióval, hanem sokkal inkább haszonelvű szempontok mentén előállított tárgyakat. Módszertana hasonlatos Jack Mazirow amerikai szociológus transzformatív tanulási modell teóriájához, mely dióhéjban a jelentésadás megváltoztatásának lehetőségeit vizsgálja.
A ’View through a Plastic Curtain’ címet viselő tárlaton eredeti funkciójuktól megfosztottan kerülnek ábrázolásra a fogyasztási cikkeket megjelenítő hirdető-felületek és a városok pusztán áthaladásra használt helyei és – Marc Augé terminológiájával élve – nem-helyei. Bár úgy tűnhet, hogy ezek a főként tömegközlekedéssel kapcsolatos helyszíneken megjelenő funkcionális eszközök csupán személytelen információk közvetítői, Merényi a maga különleges szépérzékével és posztstrukturalista festészeti metodikájával világít rá azon értékeikre, melyek kétségkívül hatást gyakorolnak napjaink kortárs vizuális kultúrájára is.
Kovács Rebeka