A Kereső bolyongásra van ítélve, nem valamiféle végső cél felé halad, figyelme magára az útra és az azon való navigálásra irányul. Útja során információkat gyűjt, tájékozódik, szétszedi, majd újrarendezi a jelen lenyomatait. Kiszűri mindazt, ami felesleges, ami hamis, ami megtévesztő, ami bármilyen érdek nyomán jött létre, kiszűri a valótlant, vagy azt, ami a valóságnál is valóságosabbnak tűnik. Keresi azt, ami a tények és a jelenről beszámoló tudósítások háttérben húzódik, mindazt, ami a leírtak mögött és a sorok között olvasható.
Bár a Kereső biztonságosan tájékozódik a jelenben, tudása és tájékozódását segítő döntési mechanizmusai mégsem őrizhetőek meg a jövő számára másként, mint kiüresedett rítusokként. Mi olvasható majd ki ezekből a funkciójukat vesztett mozdulatsorokból és rítusokból? Vajon a jövő Keresői képesek lesznek-e arra, hogy olvassák saját múltjukat?
Katarina Šević és László Gergely kiállításán a művészek által külön-külön vagy – néhol más társalkotókkal is együttműködve – közösen készített különböző műfajú művek egy diorámába rendeződnek, melynek középpontjában a tudás rendszerezésének, a jelen megőrzésének, valamint a múlt utólagos olvasásának olyan lehetőségei jelennek meg, melyek a konkrét tartalomtól ellépve apró mozdulatsorokban, hétköznapi gesztusokban, hangokban vagy szubtilis megközelítésekben ragadhatóak meg.
Társszerzők: Bátki Viktor zeneszerző és Rákosi Péter