A Fiatal Képzőművészek Stúdiója és a Visegrad Fund – VARP (Visual Arts Residency Program) együttműködésében létrejövő kiállítás az elmúlt két hónapban a Stúdióban rezidenciáját töltő cseh művész, Adrian Altman záró prezentációja:
Legújabb festménysorozatomban a képzeletet használom eszközként, hogy megküzdjek a mindennapi élet összetettségével. Újrakontextualizálok egy képarchívumot, és olyan dolgokat töltök bele, amelyek erősen hatnak rám.
A vásznon megjelenő színes anyag természeti és spirituális jelenségekre, árucikké válásra, elidegenedésre, magányra és osztályharcra utal, amelyeket az állatok és gépek szervei fonnak össze.
Ennek ellenére igyekszem elkerülni a szószerintiséget, és inkább tudat alatt dolgozom, hagyva, hogy a festmény diktálja a saját irányát. Munkáim folyamatos felfedezés, keresés és a talaj elvesztése a lábam alatt.
Szkeptikus lettem a technológiai újításokkal szemben. Őszintén hiszek a kézzel készített, szinte transzcendentális élmény értékében, amit egy évszázadok óta fenntartható módon alkalmazott módszerrel próbálok elérni.
Terpentinnel kevert olajfestéket használok, amelyet ceruzával és kék golyóstollal vászonra rajzolással egészítek ki, mint médiumot, hogy lassan, fokozatosan halmozódó anyagrétegeket hozzak létre, valós időben hozva meg a döntéseket.
A kép privát rituáléként jön létre. A kép létrehozásának magánélete a saját élő munkám kézműves munkájával kombinálva, amelyet a műben megörökítek, különleges vonzerőt jelent számomra a jelenlegi technicista, efemer világ légkörében.
A Prágába való praktikus hazaszállítás érdekében a műveket nem feszítem ki, lazán és keret nélkül hagyom, ezért jelenleg nem tekintem őket befejezettnek. Kérem, vegyék úgy, mint egy pillantást egy főzetlen leves fedele alá.
Adrian Altman