A felelősségteljes és felnőtt élettel nehéz összeegyeztetni az olyan cselekvéseket, amelyeket csak önmagukért vagy önmagunkért végzünk. Sokunkban ismerősen cseng a hang: ha valaminek nincs haszna, akkor is megéri csinálni?
Emese Tóthová legújabb sorozata a felnőttkori játékosságot vizsgálja, és annak a helyzetnek a fontosságára hívja fel a figyelmet, amely megengedi, hogy tét nélkül játsszunk, kísérletezzünk, kizökkenve a hétköznapi cselekvésekből. A játék ugyanis egy mentális állapot, nem csak a célja és a kézzelfogható hasznossága a lényeg, hanem a ránk gyakorolt hatása is.
Emese olyan játékokkal kísérletezik, ahol kis kihívások elé állítja magát saját életterében. Türelem- és bizalomjátékok, játék párban vagy egyedül. Játék az idővel, játék pusztán önmagáért.
Az antwerpeni szoba vagy a párizsi lakás egy olyan játszótérré válik, ahol a gyerekkori felszabadultság a felnőttkori egzisztenciális szorongásokkal keveredik. A távkioldóval készített képek pedig ezt a performatív helyzetet rögzítik.
A játékok tanítanak bennünket, azonban olykor kegyetlenek is tudnak lenni. Az önfeledt szórakozás és az intimitás mellett Emese Tóthová képei megidézik az olyan próbaszerű játékoknak a világát is, ahol bizonyítani kell a rátermettséget és amelyek sokszor részei a beavatási rítusoknak is. Legyen szó egy óvoda udvaráról vagy egy gólyatáborról.
A kiállítás egyben egy könnyed és játékos, illetve kontemplatív térbe invitálja a nézőket, megidézve a játékok felszabadító, varázslatos vagy akár olykor ambivalens világát.