A kiállítás a vizuális rétegzettségen keresztül keresi az átjárás fogalmának mélységeit – a szó elméleti és gyakorlati értelmezéseinek bonyolult hálózatát. Gáti György munkáiban a rétegek egymásra épülése metaforává válik: a képek kiindulópontjául szolgáló valóság töredékei, az elhagyott hirdetési felületek, a terek, amelyek már nem hirdetnek, de mégis jelen vannak, új értelmet nyernek.
Az alkotó új képi világával megmutatja, hogy az üresség is képes átalakulni; a passzivitás mögött aktív struktúrák lappanganak, amelyek új dimenziókat tárnak fel. A képeken látható vizuális rétegek egymásba olvadása tovább erősíti a jelentések sokféleségét. Az egymásra rakódó textúrák és színek párbeszédbe lépnek egymással, miközben az átjárások nemcsak a látványi elemek között történnek, hanem a képi valóság és fikció határán is.