Évekkel ezelőtt a saját kertünkben elültetett három hagymából tavaszról tavaszra egyre több lila gömb, hagymavirág nyílik. Régóta figyelem és fényképezem őket. Lassan elkészült a fotósorozat, amely során különböző technikákkal, különböző aspektusokból dokumentáltam e furcsa virágnak az életet.
Úgy éreztem azonban, hogy ez az elemző munka önmagában kicsit száraz, nem elég egy kiállításhoz, ezért kértem meg a legrégebbi barátnőmet, Adorján Évát, hogy reagáljon erre a témára ő is a maga érzékeny módján textiljeivel és verseivel. Bíztam benne, hogy az én ‘szigorú’ anyagom kellően megpuhul, líraibbá lesz, ami ehhez a virághoz igazán való. Remélem hogy így egy komplett, emberközelibb, jobban befogadható anyag született.
Miközben a mi közel 50 éves (!) barátságunknak is egy fontos állomása ez: Annyi mindent csináltunk már együtt, Évi sokszor írt verset a képeimhez és az életünk eseményeihez is. Egyéni kiállításaink voltak már, de közös még sohasem. Igazán lélekemelő volt együtt dolgozni, együtt gondolkodni erről az iráni díszhagyma nevű növényről. Fogalmazhatunk úgy is, hogy eljutottunk a témában (és a való életben) A-tól W-ig.
Walton Eszter