A látható kereszteződése című művében Jean-Luc Marion ezt írja: „ A festészet kérdése nem más, mint a láthatóság kérdése és ezért mindenkit egyaránt érint – közös érzékelésünk, vagyis egyáltalán az emberi érzékelés problémája rejlik benne.”
Metszett fekete fatábláim a látással, láthatósággal foglalkoznak. A fekete szín, amely elnyeli a fényt, a metszés struktúrájából adódóan megjelenítheti azt.
A kiállítás három termében a láthatósággal, a percepció különbözőségeivel és a természet és a művészet kapcsolódási pontjaival foglalkozom.
A Szinte semmi sorozat a különböző tus-feketék érzékelésén-érzékelhetőségén keresztül vizsgálja a látással kapcsolatos problémáinkat.
A Sötét erdő installációban a rajzszenekből álló erdő egyszerre utal a természet pusztulására, az élet alapvető anyagára és a művészet védő szerepére, hisz ezekkel a rajzszenekkel egy burok képződik a fák köré, megerősítve, megvastagítva azt.
A Fekete tenger című videó és installáció a víz hullámzásával és időtlen feketeségével ismétli az első teremben lévő Szinte semmi sorozat látással és érzékeléssel foglalkozó munkáit, így jutva vissza a festészet és a láthatóság kérdéseihez.