A kiállítás négy kortárs alkotó – Máriás István aka Horror Pista, Pinczés József, Soltis Miklós és Szöllősi Géza – különös látomásait hozza közös térbe. Mindannyian a szürrealizmus hagyományát értelmezik újra többféle médium felhasználásával, a tudattalan, az álom és a valóság közötti átjárások, valamint a játékok, a mesék, a képregények, a filmek és a videójátékok vizuális világának, és a kísérteties idegenség tapasztalatának vizsgálatával.
A „Nightmare Pop” ezáltal a 20. század végén kibontakozó pop szürrealizmus (lowbrow art) művészeti irányzatát is felidézi, amely a populáris kultúra motívumait ötvözte a szürrealizmus álomszerű képiségével. Míg a klasszikus szürrealizmus Freud nyomán a tudattalan rejtett tartalmaira és az álmok erejére koncentrált, a popszürrealisták inkább a modern társadalom kritikáját tűzték zászlajukra: a fogyasztás, az identitás és a technológia abszurditásait és ellentmondásait emelték képpé. A „Nightmare Pop” című kiállítás is e két irány metszéspontján helyezkedik el – egyszerre merít a kollektív tudattalan archetipikus képeiből és a popkultúra harsány világából, amely így groteszk és költői, játékos és nyugtalanító.
Máriás István aka Horror Pista abszurd humorú akril-olaj-vászon festményein és kerámia csempeképein a társadalmi és történelmi ellentmondások, a kelet-európai identitáskeresés, a posztszocialista lét, valamint az ázsiai, kínai piacok és éttermek giccses jelenségeit tematizálja. Az ábrázolt alakok, állatfigurák, különféle lények szürreális, ironikus vagy torzított kontextusban jelennek meg művein.
Pinczés József kisfiával közösen létrehozott lírai festményei és grafikái meditatív dimenziót nyitnak, az elmosódó alakok, arcok a láthatóság és a rejtettség határán lebegnek. Bizonytalanság és nyugtalanító sejtelmesség érződik a képeken, amelyek a tudattalanban zajló folyamatokról, változásokról, személyes történetekről mesélnek.
Soltis Miklós konceptuális és intermediális alkotásai a kortárs fogyasztói társadalom és az emberiség állapotára, szorongásaira, valamint identitáskeresésére reflektálnak. Szürreális figurái sokszor játékoknak vagy képregényhősöknek álcázva jelennek meg, vitrinekbe zárva vagy ironikus kommentárokkal ellátva. Popkulturális spektákulumai egyfajta ontológiai kutatásként is felfoghatók, amelyek a gyermeki fantázia és a felnőtt tudatrétegeit egyesítik.
Szöllősi Géza popkulturális hibridjei – kitinpáncélos robot-rovarjai – a ’80-as években megélt gyermekkor nélkülözéséből születtek, amelyeket a művész trópusi bogarakból saját kezűleg hozott létre. A barkácsolt, mégis professzionális arculattal felruházott „pszichomutánsok” a kollektív álomvilág lakói, akik egyszerre fenyegetőek és vonzóak. Szöllősi munkái azt a határteret lakják be, ahol a szerves és a szervetlen, az emberi és a gépi összeolvad.