Pakosz Anna alkotói folyamata ösztönös és személyes, vásznait absztrakt, lendületes gesztusok és ecsetvonások dominálják. Festményei az érzelmek és a mozgások összehangolt lenyomatai, ahol minden vonal, gesztus és szín sajátos energiával és jelentéssel bír. Műveit a jelenlét ereje, a mozgás és az anyag között ingadozó textúrák határozzák meg.
A galériában bemutatott, legújabb sorozatát a saját életét épp meghatározó emlékezések, a kalligrafikus elemek és a graffitikre jellemző utalások teszik izgalmassá. Pakosz nem ábrázol, hanem mesél, és a néző képzeletére hagyja történeteinek befejezését. Akár a francia realista filmek hosszúra nyújtott snittjei, úgy a most bemutatott festményei is figyelmes szemlélődésre hívnak.
Pakosz minden vászna egy személyes élmény fizikai lenyomata, a lélegzet, a ritmus, a benyomás és az impulzus vizuális formába öntése. Festményein gyakran maga az anyag válik történetmesélővé, amely töredékeket, tudatos és tudattalan pillanatokat egyaránt felületté, formává és színné alakít, és egy olyan narratíva bontakozik ki, amely ellenáll a linearitásnak. Tetten érhető a festés aktusa, egy olyan állapotot tapasztalhat meg a néző, ami egyszerre személyes és univerális.
Pakosz ismeri és kihasználja az anyagok természetét és hagyja, hogy azok alkímiája érvényesüljön – a festék elfolyik, a szövet beissza, néhol ledobja azt, a rozsda nyomot hagy. Míg ezek az anyagmozgások sokszor időigényesek és lassúak, addig gesztusai hirtelenek és azonnaliak.
A művész festői magatartása megkívánja, hogy egész testével részt vegyen az alkotásban, amely diszkurzív helyzetet teremt a lassú és a gyors, az anyagi és a festői, illetve az ösztönösség és a kísérletezésközött, ezáltal minden rétegben egyszerre van jelen a szándék és az esetlegesség. Ez a folyamat egy sajátos alkotói folyamat manifesztációja, melyben a kontroll és az elengedés, a koncentrált figyelem és a szabadság aktusai keverednek.