Cell-Portrait – ezzel a címmel lép(tet) újabb szintekre a világ- és önlátás, a környezet és önmagunk érzékelése, a mindezekről megszerezhető bizonyosságok és a mindebből fakadó érzetek, érzelmek, tudás folyamatos kutatásában Neogrády-Kiss Barnabás kiállítása.
Önportrék, rácsszerkezetek, beteg szervek képei önmagukból együttállásokba strukturálódva-szervesülve testesítik meg a keresés folyamatát. Kísérletek ezek: megtapasztalni, hogy hol húzódnak a határai annak, ami csak látható, illetve ami csak tudható, sejthető, vagy éppen rejtve marad. S egyúttal nem az elmélet, hanem a megélés szintjén megragadni, hogy mitől függ mindez az adottság-szituáció-percepció-fogalomalkotás-tudás folyamatsorban.
A bizonyosság, a megértés biztonságának vágya hajtja, de minduntalan odajut, hogy rögzíthető, megragadható válaszok helyett inkább maga folyamat a bizonyosság. Annak a jelenben való megélése, hogy ha az észlelés rögzült sémáin megpróbálunk túllépni – és ha ezzel a megfigyelés hogyanja, részletessége, mélysége megváltozik –, akkor az ingerek kiváltotta érzelmi, tudati és szervi reakció is elmozdul: a mind apróbb részletek feltárulásának folyamatában oldódhat a bizonytalanság, a félelem.