Csörgő Attila művészeti praxisában általában egy fizikai vagy geometriai problémából indul ki, munkái szellemi torna végeredményei. A tét azonban mindig nagy, hiszen a matematika és a fizika szabályainak megfelelően a rendszer vagy tökéletesen működik, vagy sehogy, nincsenek félmegoldások. Csörgő célorientáltan a műalkotás, és a kigondolt konstrukció létrehozása érdekében alkalmazza a geometria szabályait. Művei több médiumon keresztül járják körül a meghatározott problémát – gyakran rajzok, fotók kísérik a térbeli konstrukciókat – ugyanis célja, hogy a néző számára is érthető legyen a folyamat, amely során eljutott a megoldásig.
A Hámozott terek című kiállítás olyan válogatást mutat be, amelyben a művész a tér ábrázolásának a megszokottól eltérő lehetséges módszereivel kísérletezik. Hogyan lehet egy térbeli geometrikus tárgyat egy síkba kiterített verzióba átültetni? Hogyan lehet a teret kiforgatni önmagából? Hogyan mutatható be az, ami a valóságban az emberi szem számára nem látható? Ilyen kérdések foglalkoztatják Csörgőt és a művek valójában maguk a lehetséges válaszok. A kiállításon bemutatott művek különböző időszakokban készültek, de valójában mindegyik egy olyan gondolati ívhez illeszkedik, amely a hámozás problémakörét boncolgatja Csörgő életművében. Ugyanazt a gyakorlatot alkalmazza, ahogyan a gyümölcshámozás is működik: amennyiben sikerül egyetlen spirális alakban lehámoznunk például egy narancshéjat, kiterítve a gyümölcs sík térhálóját kapjuk. Ebben a formában egyszerre láthatjuk minden oldalát és Csörgő arra kíváncsi, hogy hogyan lehet más térbeli formákat hámozással megváltoztatni.
A Hámozott tér című munka elsőre pillantásra egy épület makettra emlékeztet. Valójában a kiindulópontja az a szobabelső volt, ahol Csörgő egy osztrák rezidenciaprogram során lakott. Ezt a szobát készítette el térbeli testként, öntőformaként képzelte el ezt a teret. Így a szobában elhelyezett bútorok negatív térként jelennek meg, az ablak és az ajtó pedig pozitív kiszögellésként van ábrázolva. Ha közelebb lépünk hozzá, azt is láthatjuk, hogy vonalak borítják a fehér fatestet. Ezek ugyanazok a vonalak, amelyek a mű párjaként elkészült rajzon is felfedezhetőek. Ezek jelölik a hámozás során a bemetszési pontokat.
A Hámozott város egy New York-i rezidenciaprogram alatt készült, Csörgő az itt található zikkurat típusú felhőkarcolókból inspirálódott, amelyek a mezopotámiai lépcsős templomtornyok után kapták a nevüket. A fotósorozat performanszként rögzíti a hámozás folyamatát, ahogyan a különböző fázisok végén sík papírlappá alakítja át a testet. Ez a többi hámozott művel ellentétben színes, ezek jelzik a különböző oldalakat, ám esztétikai minősége mellet segítséget nyújt a hámozás során is.
A Narancs tér projekt egy olyan bonyolult fényképezőgép megépítésével kezdődött, amely képes a körülötte lévő tér képét egy gömbformára rögzíteni. Ehhez egy olyan mechanikus rendszerre volt szükség, amely képes egyszerre mozgatni magát a gépet, illetve a belsejébe elhelyezett gömböt is, amelyre egy spirális formában kivágott fotópapír volt rögzítve. A fotográfiaalapú munkában nem is a kép rögzítésének tárgya, hanem a mikéntje vált a mű kardinális kérdésévé.
A Rossz kockák című sorozat abból a kérdésből indul ki, hogy mi történik akkor, ha a kocka térhálójának éleit nem a megfelelően illesztjük egymáshoz? A kísérlet során további két szabályt kellett betartani: a test nem maradhat lyukas, vagyis minden élnek illeszkedni kell egy másikhoz, és az oldalak nem takarhatják ki egymást, vagyis nem kerülhetnek fedésbe. Ezeket a szabályokat szem előtt tartva hozott létre Csörgő új testeket. Az itt látható „rossz” kockák lehetséges megoldások a problémafelvetésre, de a sorozat bármikor folytatható.
Csörgő kortalan problémákkal foglalkozik, amelyeknek sosem csak egy lehetséges megoldása van, így időről időre előveszi régebbi munkáit, hogy újabb megoldásokat találjon rájuk. Ezek a művek a művészet–filozófia–tudomány háromszögében helyezkednek el, ahol az optika, a fotográfia és a geometria egyaránt gondolkodási módszerekké válnak.
Tóth Boglárka