Claudia Fuggetti (1993) olasz fotográfus munkáiban következetesen vizsgálja a természet, a technológia és az emberi érzékelés kapcsolatát. Alkotásai gyakran vizuális naplóként is értelmezhetők, amelyekben emberek és helyek rejtett történetei tárulnak fel. Tizenévesen kezdett fényképezni, és már 2010-ben, mindössze 17 évesen mutatta be első önálló kiállítását szülővárosában, Tarantóban. Azóta számos nemzetközi tárlaton szerepelt. Munkásságát olyan alkotók inspirálják, mint Richard Mosse, vagy John Divola, akiknek kísérletező vizuális nyelve Fuggetti számára is megerősítést adott abban, hogy a fotográfia festői, grafikai és digitális elemekkel ötvözve újfajta érzékelési távlatokat nyithat. Ez a kísérletezés nem öncélú, hanem a valóság és a képzelet összefonódását hangsúlyozza. Fuggetti képei egyszerre dokumentálnak és álomszerű állapotokat idéznek elő, érzékeltetve a természet regeneratív erejét és törékenységét.
A Metamorphosis központi témája az emberi test és a természet kapcsolata. A képek gyakran álomszerűek, misztikusak, és a valóság határain túlmutatnak, ezzel is kiemelve az átalakulás folyamatának titokzatos természetét. A képek szimbólumrendszere arra utal, hogy az identitás folyamatosan változik, és hogy az emberi létezés szoros kapcsolatban áll az őt körülvevő világgal. Az emberalakok itt nem uralják a tájat, hanem szemlélődő jelenlétükkel engedik, hogy a környezet alakítsa őket, ez a gesztus filozófiai dimenziókat is megnyit. Így a Metamorphosis sorozat a természethez fűződő viszonyunkat állítja középpontba, ahol Fuggetti azt vizsgálja, miként alakult ki az a távolság, amelyben a természetet már nem élő közegként, hanem háttérként, dekorációként vagy fogyasztható látványként érzékeljük.
A PaperLab Galériában látható tizenhét kép nem kínál kész válaszokat, sokkal inkább csendes meghívás a szemlélődésre. Fuggetti célja, hogy a nézők újra felfedezzék a természethez fűződő belső kapcsolatukat, és elidőzzenek abban a szimbolikus térben, ahol a táj nem csupán környezet, hanem az emberi létezés kiterjesztése.
Baki László